Löydetty 127 Tulokset: Hónap

  • Számûzetésünk 25. esztendejében, az év kezdetén, a hónap tizedik napján, a város elfoglalása után a tizennegyedik évben, éppen azon a napon fölöttem volt az Úr keze. Elvitt (Ezekiel könyve 40, 1)

  • Ezt mondja az Úr, az Isten: Az elsõ hónap elsõ napján végy egy hibátlan fiatal bikát, hogy a bûnt eltávolítsd a szentélytõl. (Ezekiel könyve 45, 18)

  • Az elsõ hónapban, a hónap tizennegyedik napján legyen számotokra a húsvét ünnepe. Hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek. (Ezekiel könyve 45, 21)

  • A hetedik hónapban, a hónap tizenötödik napján az ünnepen hasonlóképpen mutasson be hét napon át bûnért való áldozatot, égõáldozatot, ételáldozatot és ugyanannyi mennyiségû olajat. (Ezekiel könyve 45, 25)

  • Tizenkét hónap múlva fölment királyi palotája tetejére, amely Bábelben van, és ott sétálgatott. (Dániel könyve 4, 26)

  • Az elsõ hónap huszonnegyedik napján a nagy folyam, vagyis a Tigris partján voltam. (Dániel könyve 10, 4)

  • Vétkeztek az Úr ellen, pártütõ fiakat nemzettek. Mire a hónap megújul, elpusztulnak örökségükkel együtt. (Ozeás könyve 5, 7)

  • Dárius király 2. esztendejében, a hatodik hónapban, a hónap elsõ napján az Úr a következõ szózatot intézte Aggeus próféta által Zerubbábelhez, Sealtiel fiához, Júda helytartójához, és Józsuéhez, Jehocadak fiához, a fõpaphoz: (Aggeus könyve 1, 1)

  • Ez a hatodik hónap huszonnegyedik napján történt. (Aggeus könyve 1, 15)

  • Dárius király 2. esztendejében, a hetedik hónapban, a hónap huszonnegyedik napján az Úr szózatot intézett Aggeus próféta által (Aggeus könyve 2, 1)

  • A kilencedik hónap huszonnegyedik napján, Dárius király 2. esztendejében a következõ szózatot intézte az Úr Aggeus prófétához: (Aggeus könyve 2, 10)

  • Gondolkodjatok el rajta, ma és a jövõben is [a kilencedik hónap huszonnegyedik napjától fogva, attól a naptól kezdve, amelyen az Úr templomának alapjait letettétek, fontoljátok meg], (Aggeus könyve 2, 18)


“Amar significa dar aos outros – especialmente a quem precisa e a quem sofre – o que de melhor temos em nós mesmos e de nós mesmos; e de dá-lo sorridentes e felizes, renunciando ao nosso egoísmo, à nossa alegria, ao nosso prazer e ao nosso orgulho”. São Padre Pio de Pietrelcina