Löydetty 340 Tulokset: A Héberek Istene
így imádkozott: "Uram, Izrael Istene, nincs hozzád hasonló Isten sem az égben, sem a földön. Megtartod szövetségedet és kegyes maradsz szolgáidhoz, akik teljes szívükbõl színed elõtt járnak. (Krónikák II. könyve 6, 14)
Uram, Izrael Istene, teljesítsd tehát ígéretedet, amelyet szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak tettél, amikor azt mondtad: Ha fiaid vigyáznak útjaikra, és megtartják szövetségemet, ahogyan te megtartottad, akkor utódod sose fog hiányozni színem elõl, Izrael királyi székérõl. (Krónikák II. könyve 6, 16)
Uram, Izrael Istene, valósuljon meg tehát ígéreted, amelyet szolgádnak, Dávidnak tettél. (Krónikák II. könyve 6, 17)
Nemde jól tudjátok, hogy az Úr, Izrael Istene mindörökre Dávidnak adta a királyi méltóságot Izrael fölött, neki és fiainak örök idõre szóló sószövetség alapján. (Krónikák II. könyve 13, 5)
Nézzétek, nekünk Isten áll az élünkön, meg az õ papjai, és a riadó trombiták, amelyek ellenetek harsognak. Izrael fiai, ne harcoljatok az Úr, atyáitok Istene ellen, mert nem hoz rátok szerencsét!" (Krónikák II. könyve 13, 12)
Aza azt tette, ami jó és helyes az Úr, az õ Istene szemében. (Krónikák II. könyve 14, 1)
Majd egybegyûjtötte egész Júdát és Benjamint, valamint a köztük lakó, Efraimból, Manasszéból és Simeonból való jövevényeket. Sokan menekültek ugyanis hozzá, mert látták, hogy vele van az Úr, az õ Istene. (Krónikák II. könyve 15, 9)
Így imádkozott: "Urunk, atyáink Istene! Te vagy az Isten a mennyben, és te vagy a népek összes királyságának uralkodója. A te kezedben olyan erõ és hatalom van, hogy annak senki sem tud ellenállni. (Krónikák II. könyve 20, 6)
Így Jehosafát országa nyugalmat élvezett, mert Istene nyugalmat biztosított neki minden oldalról. (Krónikák II. könyve 20, 30)
Ekkor egy írás érkezett hozzá Illés prófétától, ezzel a tartalommal: "Ezt üzeni az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Mivel nem jártál atyádnak, Jehosafátnak útjain és Azának, Júda királyának útjain, (Krónikák II. könyve 21, 12)
Amikor megerõsödött, a szíve felfuvalkodott, úgyhogy gonoszságot mûvelt. Vétkezett az Úr, az õ Istene ellen: bement a szentélybe, hogy az illatáldozat oltárán áldozatot mutasson be. (Krónikák II. könyve 26, 16)
Ezért az Úr, az õ Istene, Arám királyának hatalmába adta. Megverték, sok foglyot ejtettek és Damaszkuszba vitték õket. Hatalmába került Izrael királyának is, és az nagy vereséget mért rá. (Krónikák II. könyve 28, 5)
