Löydetty 14985 Tulokset: őr
Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket. Mert a látható mulandó, a láthatatlan azonban örök. (Korintusiaknak írt II. levél 4, 18)
Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentõl kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített. (Korintusiaknak írt II. levél 5, 1)
Amíg tehát e sátorban lakunk, szorongva sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkõztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így ami halandó, azt elnyelje az élet. (Korintusiaknak írt II. levél 5, 4)
Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. (Korintusiaknak írt II. levél 5, 6)
Mert Krisztus szeretete ösztönöz minket, hiszen arra a meggyõzõdésre jutottunk, hogy ha egy mindenkiért meghalt, akkor mindenki meghalt. (Korintusiaknak írt II. levél 5, 14)
Ehelyett mindenben úgy viselkedünk, mint Isten szolgája: Nagy türelmet tanúsítva a megpróbáltatásban, a szükségben, a szorongattatásban; (Korintusiaknak írt II. levél 6, 4)
mint szomorúak, mégis mindig vidámak, mint szûkölködõk, mégis sokakat gazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, mégis mindenük megvan. (Korintusiaknak írt II. levél 6, 10)
Megnyílt nektek az ajkunk, és kitárult felétek a szívünk, korintusiak. (Korintusiaknak írt II. levél 6, 11)
Ezért távozzatok körükbõl, és különüljetek el tõlük - mondja az Úr -, s tisztátalant ne illessetek. Akkor fölkarollak benneteket (Korintusiaknak írt II. levél 6, 17)
Minthogy ilyen ígéreteink vannak, kedveseim, õrizkedjünk a test és lélek minden szennyétõl, így teljessé tesszük megszentelõdésünket Isten félelmében. (Korintusiaknak írt II. levél 7, 1)
Nem szemrehányásképpen említem, hiszen elõrebocsátottam, hogy szívembe vagytok zárva, együtt élünk-halunk. (Korintusiaknak írt II. levél 7, 3)
Nagyon bízom bennetek és szívesen dicsekszem veletek. Vigasztalás tölt el, és minden bajom közepette túlárad bennem az öröm. (Korintusiaknak írt II. levél 7, 4)
