Löydetty 4175 Tulokset: ív
Ugyanabban a házban kell elfogyasztani, húsából nem vihetsz ki semmit a házon kívülre. Csontot nem törhettek össze benne. (Kivonulás könyve 12, 46)
Ha majd az Úr bevezet a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a hivviták és a jebuziták földjére, amelyrõl megesküdött atyáidnak, hogy neked adja, s amely tejjel-mézzel folyik, ott is meg kell tartanod ebben a hónapban ezt a szertartást. (Kivonulás könyve 13, 5)
Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, úgyhogy majd üldözõbe veszi õket. Akkor megmutatom a dicsõségemet a fáraón és egész seregén, hadd tudják meg az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr." Izrael fiai engedelmeskedtek a parancsnak. (Kivonulás könyve 14, 4)
Amikor Egyiptom királyát értesítették, hogy a nép elmenekült, a fáraónak és hivatalnokainak magatartása megváltozott a nép iránt. Ezt mondták: "Mit tettünk? Elengedtük Izraelt, hogy ne szolgáljon nekünk." (Kivonulás könyve 14, 5)
Vett hatszáz válogatott harci szekeret, az egyiptomiak többi harci szekerét, mindegyiket kiváló katonákkal. (Kivonulás könyve 14, 7)
Az Úr megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának a szívét, s az üldözõbe vette Izrael fiait, akik felemelt kézzel vonultak ki. (Kivonulás könyve 14, 8)
Mózesnek pedig ezt mondták: "Nem voltak sírok Egyiptomban, hogy idehoztál bennünket a pusztába meghalni? Milyen szolgálatot tettél nekünk azzal, hogy kivezettél Egyiptomból? (Kivonulás könyve 14, 11)
Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, ezért utánuk fut, s akkor majd megmutatom dicsõségemet a fáraón, egész seregén, harci szekerein és lovasain. (Kivonulás könyve 14, 17)
Akadályozta a szekerek kerekét, ezért csak bajjal jutottak elõre. Az egyiptomiak kiabálni kezdtek: "Meneküljünk Izrael fiai elõl, mivel Jahve harcol értük az egyiptomiak ellen." (Kivonulás könyve 14, 25)
Akkor Mózes Izrael fiaival együtt ezt az éneket énekelte az Úrnak: Magasztalom az Urat, mert dicsõség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette. (Kivonulás könyve 15, 1)
Az ellenség így szólt: üldözõbe veszem, utolérem õket, szétosztom a zsákmányt, s lelkem kielégül. Kivonom kardomat, s kezem elpusztítja õket. (Kivonulás könyve 15, 9)
Félelem és rettegés fogta el õket, karod erejétõl megmerevedtek, mint a kõ. Így vonult át néped, Uram, így vonult át a néped, melyet kiváltottál. (Kivonulás könyve 15, 16)
