Löydetty 24239 Tulokset: ég

  • Egy másik szózatot is hallottam az égbõl, ez így hangzott: "Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bûneikben, és benneteket is érjenek csapásaik! (Jelenések könyve 18, 4)

  • Bûneik az eget verik, de az Úr számon tartja gonoszságaikat. (Jelenések könyve 18, 5)

  • Úgy fizessetek neki, ahogy õ fizetett nektek, tetteit kétszeresen viszonozzátok. Serlegébe töltsetek kétannyit, mint amennyit õ töltött. (Jelenések könyve 18, 6)

  • Amennyit gõgösködött és dõzsölt, annyi gyötrelmet és bánatot okozzatok neki. Hisz ezt mondja magában: Királynõként trónolok, nem vagyok özvegy, és nem ismerem a gyászt. (Jelenések könyve 18, 7)

  • Ezért egyetlen napon zúdulnak rá a csapások: halál, gyász, éhség, sõt tûz fogja elhamvasztani, mert hatalmas az Úr, az Isten, aki ítéletet tart fölötte." (Jelenések könyve 18, 8)

  • Siratják és gyászolják majd a föld királyai, akik vele bujálkodtak és dõzsöltek, amikor majd látják, hogy füstölögve ég. (Jelenések könyve 18, 9)

  • De gyötrelmeitõl való félelmükben távol állnak, és így kiáltoznak: "Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te hatalmas város! Egy óra alatt beteljesedett rajtad az ítélet." (Jelenések könyve 18, 10)

  • A föld kereskedõi is siratják és gyászolják, mert senki sem veszi meg többé áruikat: (Jelenések könyve 18, 11)

  • A kereskedõk, akik meggazdagodtak belõle, gyötrelmeitõl való félelmükben távol tõle megállnak, siránkoznak és jajgatnak: (Jelenések könyve 18, 15)

  • Egy óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!" Minden hajókormányos és révész, minden hajós és tengerész megállt a távolban, amikor megpillantotta füstölgõ tüzét, (Jelenések könyve 18, 17)

  • Hamut szórtak a fejükre, zokogva és gyászolva siránkoztak: "Jaj, jaj, te nagy város! A te gazdagságodból gazdagodott meg mindenki, akinek hajója járt a tengeren. Egy óra elég volt, hogy elpusztulj!" (Jelenések könyve 18, 19)

  • "Örüljetek neki, te ég, ti szentek, apostolok és próféták! Isten kimondta felette az ítéletet miattatok!" (Jelenések könyve 18, 20)


Como distinguir uma tentação de um pecado e como estar certo de que não se pecou? – perguntou um penitente. Padre Pio sorriu e respondeu: “Como se distingue um burro de um homem? O burro tem de ser conduzido; o homem conduz a si mesmo!” São Padre Pio de Pietrelcina