Löydetty 24239 Tulokset: ég

  • Láttam, hogy az asszony megrészegedett a szenteknek és Jézus tanúinak vérétõl. A látomáson nagyon elámultam. (Jelenések könyve 17, 6)

  • Az angyal megkérdezte: "Miért csodálkozol? Megmagyarázom neked az asszony titkát, s a hétfejû és tízszarvú vadállatét is, amely hordozza. (Jelenések könyve 17, 7)

  • A vadállat, amelyet láttál, volt, de már nincs. Felbukkan a mélységbõl, de vesztébe rohan. A föld lakói, akiknek a neve nincs beírva a világ kezdetétõl fogva az élet könyvébe, csodálkozni fognak a vadállat láttára, amely volt, többé nincs, de ismét megjelenik. (Jelenések könyve 17, 8)

  • Ide bölcsességgel párosult ész kell!" "A hét fej hét hegyet jelent, az asszony ezeken ül. De jelenti a hét királyt is. (Jelenések könyve 17, 9)

  • Öt közülük már a múlté, egy most uralkodik, az utolsó még nem jött el, de amikor eljön, rövid ideig lesz csak maradása. (Jelenések könyve 17, 10)

  • A tíz szarv, amelyet láttál, tíz királyt jelent. Még nem jutottak uralomra, de a vadállattal királyi hatalmat kaptak egy órára. (Jelenések könyve 17, 12)

  • Egyetértenek a vadállattal, erejüket és hatalmukat átengedik a vadállatnak. (Jelenések könyve 17, 13)

  • Harcot indítanak a Bárány ellen, de a Bárány legyõzi õket, mert õ az Urak Ura és a Királyok Királya. A vele meghívottak, a kiválasztottak és a hûségesek." (Jelenések könyve 17, 14)

  • A tíz szarv, amelyet láttál, meg a vadállat, meggyûlölik a kéjnõt, kifosztják és levetkõztetik, a húsán rágódnak, és tûzön megégetik. (Jelenések könyve 17, 16)

  • Mert Isten sugalmazta nekik, hogy a tervét végrehajtsák, és uralmukat ruházzák egyetértõn a vadállatra, amíg be nem teljesednek az Istennek a szavai. (Jelenések könyve 17, 17)

  • Ezután láttam egy másik angyalt, amint alászállt az égbõl. Nagy hatalma volt, s fénye beragyogta a földet. (Jelenések könyve 18, 1)

  • mert erkölcstelensége tüzes borából minden nemzet ivott, vele paráználkodtak a föld királyai, és a föld kereskedõi meggazdagodtak határtalan fényûzésébõl." (Jelenések könyve 18, 3)


“Não se aflija a ponto de perder a paz interior. Reze com perseverança, com confiança, com calma e serenidade.” São Padre Pio de Pietrelcina