Löydetty 17607 Tulokset: ár
Az ár elhatalmasodott, és erõsen megduzzadt a föld felett, a bárka azonban a vízen úszott. (Teremtés könyve 7, 18)
Így minden élõlény elpusztult, amely a földön mozgott: madarak, háziállatok, vadállatok, mindenféle földi csúszómászó és minden ember. (Teremtés könyve 7, 21)
Minden, ami lélegzett, ami a szárazföldön élt, elpusztult. (Teremtés könyve 7, 22)
Így törölt el (Isten) minden élõlényt a földön: az embertõl az állatig, a csúszómászókig és az égi madarakig. Mind eltörölte õket a földrõl. (Teremtés könyve 7, 23)
Csak Noé maradt meg, és ami vele volt a bárkában. A víz százötven napig áradt a földön. (Teremtés könyve 7, 24)
Ekkor Isten megemlékezett Noéról és minden vadállatról, minden háziállatról, ami vele volt a bárkában. Isten szelet támasztott a föld felett, mire a víz apadni kezdett. (Teremtés könyve 8, 1)
A mélységek forrásai és az ég csatornái bezárultak: az esõ megszûnt esni az égbõl, (Teremtés könyve 8, 2)
Százötven nap elteltével a víz visszahúzódott, s a hetedik hónapban, a hónap 17. napján a bárka megállt az Ararát hegyén. (Teremtés könyve 8, 4)
Negyven nap elteltével Noé kinyitotta a bárka ablakát, amit csinált, (Teremtés könyve 8, 6)
s kiengedett egy hollót. Az ide-oda röpdösött, amíg a víz fel nem száradt a földrõl. (Teremtés könyve 8, 7)
Azután kiengedett egy galambot, hogy lássa, vajon a víz visszahúzódott-e már a föld színérõl. (Teremtés könyve 8, 8)
De a galamb nem talált helyet a lába számára, ezért visszatért a bárkába, mivel még víz állt az egész földön. Õ kinyújtotta kezét, megfogta, és bevitte magához a bárkába. (Teremtés könyve 8, 9)