Löydetty 17607 Tulokset: ár
Júda adullámi barátjával elküldte a kecskebakot, hogy visszakapja a zálogot az asszonytól, de az már nem volt ott. (Teremtés könyve 38, 20)
Megkérdezte a helység embereit: "Hol van az a parázna nõ, aki Enajimban az úton szokott ülni?" Azok ezt válaszolták: "Itt nem volt parázna nõ." (Teremtés könyve 38, 21)
Erre visszatért Júdához és mondta: "Nem találtam meg, s a helység emberei azt állították, hogy ott nem volt parázna nõ." (Teremtés könyve 38, 22)
Júda így felelt: "Akkor tartsa meg magának, csak ne legyünk gúny tárgyává. Elküldtem a kecskebakot, de nem találtad meg." (Teremtés könyve 38, 23)
Mintegy három hónappal késõbb jelentették Júdának: "A menyed félrelépett és paráznaság miatt teherbe esett." Júda ezt mondta: "Vigyétek ki, meg kell égetni." (Teremtés könyve 38, 24)
De amikor ki akarták vinni, elküldött apósához, s ezt üzente: "Attól a férfitól estem teherbe, akiéi ezek a holmik." És folytatta: "Nézz csak utána, kié ez a pecsétgyûrû, ez a zsineg és ez a bot." (Teremtés könyve 38, 25)
Amikor Júda meglátta a holmikat, így szólt: "Igaza van velem szemben: miért nem adtam fiamnak, Selának feleségül?" De többé már nem élt vele. (Teremtés könyve 38, 26)
Amikor Józsefet elvitték Egyiptomba, Potifár, a fáraó egyik tisztviselõje, a testõrség parancsnoka, egy egyiptomi ember vásárolta meg az izmaelitáktól, akik odavitték. (Teremtés könyve 39, 1)
De az Úr Józseffel volt, s így minden sikerült neki. Urának, az egyiptominak a házában maradt. (Teremtés könyve 39, 2)
Tehát egész vagyonát rábízta Józsefre, s nem törõdött semmivel, csak az étellel, amit evett. József amellett szép külsejû és szép arcú volt. (Teremtés könyve 39, 6)
És a ruhát magánál tartotta, míg a férje haza nem jött. (Teremtés könyve 39, 16)
Ura felesége szavának hallatára, hogy a rabszolga - úgymond - így tett vele, haragra gerjedt. (Teremtés könyve 39, 19)
