Löydetty 25068 Tulokset: És
Ekkor Sámuel minden törzset elõléptetett, és a sorsvetés Benjamin törzsére esett. (Sámuel I. könyve 10, 20)
Most a nemzetségek szerint léptette elõ Benjamin törzsét, és a sorsvetés Matri nemzetségére esett. Amikor Matri nemzetségének tagjait léptette elõ, egymás után, a sorsvetés Kis fiára, Saulra esett. Keresték, de nem találták sehol. (Sámuel I. könyve 10, 21)
Odasiettek és elõhozták onnét. Amikor a nép körébe lépett, egy fejjel magasabb volt mindenkinél. (Sámuel I. könyve 10, 23)
Ekkor Sámuel így szólt az egész néphez: "Nézzétek, akit az Úr kiválasztott, ahhoz hasonló nincs közöttetek." A nép ujjongott és felkiáltott: "Éljen a király!" (Sámuel I. könyve 10, 24)
Ezután Sámuel kihirdette az egész népnek a királyság törvényét, bevezette egy könyvbe és az Úr elé tette. Aztán hazaküldte a népet, mindenkit a maga otthonába. (Sámuel I. könyve 10, 25)
Saul is hazament Gibeába. A bátrabbak, akiknek a szívét Isten megérintette, mellé szegõdtek. Néhány semmirekellõ azonban így beszélt: "Ugyan mit segíthet ez rajtunk?" S lenézték és nem vittek neki ajándékot. (Sámuel I. könyve 10, 26)
Körülbelül egy hónap elteltével az ammonita Nachas felvonult, és ostrom alá fogta a gileádi Jábest. Jábes lakói ezt üzenték Nachasnak: "Köss velünk békét, s alattvalóid leszünk." (Sámuel I. könyve 11, 1)
De az ammonita Nachas így válaszolt nekik: "Csak azzal a föltétellel kötök veletek békét, hogy mindegyiteknek kiszúrom a jobb szemét, s ezzel egész Izraelre gyalázatot hozok." (Sámuel I. könyve 11, 2)
Jábes vénei erre ezt üzenték: "Adj hétnapi haladékot, hogy hírvivõket küldhessünk Izrael minden részébe. Ha aztán senki sem jön segítségünkre, megadjuk magunkat." (Sámuel I. könyve 11, 3)
A hírvivõk elmentek Saulhoz Gibeába, és elmondták a népnek a dolgot, mire az egész nép hangos sírásban tört ki. (Sámuel I. könyve 11, 4)
Saul épp akkor ért haza az ökreivel a mezõrõl, s megkérdezte: "Mi történt a néppel, hogy sír?" Elbeszélték neki Jábes lakóinak ügyét. (Sámuel I. könyve 11, 5)
Amikor Saul meghallotta a hírt, leszállt rá az Úr lelke, és nagy haragra gerjedt. (Sámuel I. könyve 11, 6)
