Löydetty 25068 Tulokset: És
De az így felelt: "Ott a városban él Istennek egy embere, tekintélyes ember, amit csak mond, az mind valóra válik. Menjünk el hozzá, hátha útbaigazít abban a dologban, amelyben járunk." (Sámuel I. könyve 9, 6)
"Helyes a beszéded - válaszolta Saul. - Gyere hát, menjünk!" Így elmentek abba a városba, ahol Isten embere élt. (Sámuel I. könyve 9, 10)
Ha betértek a városba, még itt éritek, mielõtt fölmenne a magaslatra az áldozati lakomára. Mert a nép addig nem kezd el enni, amíg õ ott nincs. Õ áldja meg ugyanis az áldozatot, s csak azután esznek a meghívottak. Menjetek hát, mert most még épp találkozhattok vele." (Sámuel I. könyve 9, 13)
Amikor Sámuel észrevette Sault, az Úr nyomban tudtára adta: "Ez az az ember, akirõl beszéltem neked. Õ uralkodjék népem fölött." (Sámuel I. könyve 9, 17)
Akkor Saul ott a kapuban odalépett Sámuelhez és megszólította: "Mondd, hol van a látóember háza?" (Sámuel I. könyve 9, 18)
Ami a nõstény szamarakat illeti, amelyek három nappal ezelõtt elkóboroltak, miattuk ne aggódj, elõkerültek. Egyébként kié lesz Izrael egész gazdagsága? Hát nem a tiéd és atyád házáé?" (Sámuel I. könyve 9, 20)
Saul ezt válaszolta: "Hát nem Benjamin fiai közül való vagyok, Izrael legkisebb törzsébõl? És nemzetségem nem a legkisebb-e Benjamin törzsében? Miért mondasz hát ilyeneket nekem?" (Sámuel I. könyve 9, 21)
Sámuel magával vitte Sault és szolgáját, a csarnokba vezette õket, és megtisztelõ helyet jelölt ki nekik a vendégek közt, akik közül már vagy harmincan ott voltak. (Sámuel I. könyve 9, 22)
Erre a szakács odavitte a combot és a zsíros fartõt, és Saul elé tette. Sámuel így szólt: "Nézd, eléd teszik, amit félretettek. Egyél!..." Így evett azon a napon Saul együtt Sámuellel. (Sámuel I. könyve 9, 24)
És nyugalomra tért. Amikor megvirradt, Sámuel felszólt Saulnak a tetõre: "Kelj föl, hogy elkísérhesselek!" Saul fölkelt, és mind a ketten elmentek, õ és Sámuel. (Sámuel I. könyve 9, 26)
Erre Sámuel fogta az olajosszarut, a fejére öntötte, megcsókolta, és azt mondta: "Ezzel fölkent az Úr örökrésze fejedelmévé. Uralkodj az Úr népe fölött, és szabadítsd ki környezõ ellenségei kezébõl. Ez lesz neked a jel arra, hogy az Úr fölkent örökrésze fejedelmévé: (Sámuel I. könyve 10, 1)
Ha most tovább mész, Benjamin határánál, Ráchel sírjánál... találkozol két emberrel. Ezt fogják neked mondani: A nõstényszamarak, amelyeknek keresésére indultál, elõkerültek. Nézd, atyád a nõstény szamarakat már el is felejtette, miattatok azonban aggódik és kérdezi: Mit tegyek fiamért? (Sámuel I. könyve 10, 2)
