1 Acháb fia, Jorám, Júda királyának, Jehosafátnak 18. esztendejében lett Szamariában Izrael királya, és tizenkét évig uralkodott.
2 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, de azért nem úgy, mint apja vagy mint anyja. Õ ugyanis lerombolta Baal oszlopait, amelyeket apja emelt.
3 De Jerobeámnak, Nebat fiának bûneiben, amelyekbe az Izraelt is belevitte, kitartott, és nem szakított velük.
4 Moáb királyának, Mesának nyájai voltak, és százezer juhot szolgáltatott be adó fejében Izrael királyának, meg százezer kosról való gyapjat.
5 Mihelyt azonban Acháb meghalt, Moáb királya elfordult Izrael királyától.
6 Jorám király ezért egy napon kivonult Szamariából és számba vette egész Izraelt.
7 Ugyanakkor elküldött Júda királyához, s ezt üzente: "Moáb királya elpártolt tõlem. Hadba vonulsz-e velem Moáb ellen?" Az azt válaszolta: "Hadba vonulok, ugyanúgy, mint te, népem is, mint a te néped, lovaim is, mint a te lovaid."
8 S még azt is megkérdezte: "Melyik úton vonuljunk fel ellene?" "Az Edom pusztáján vivõ úton" - felelte.
9 Izrael királya tehát kivonult Júda királyával és Edom királyával. Amikor azonban hétnapi járással egy kerülõutat tettek, nem volt víz a seregnek, s a nyomába haladó jószágnak sem.
10 Akkor Izrael királya felkiáltott: "Jaj, az Úr kihívta ide ezt a három királyt, hogy a moábiták kezére adja õket!"
11 Jehosafát azonban így szólt: "Nincs itt az Úrnak valamelyik prófétája, hogy megkérdezhetnénk általa az Urat?" Izrael királyának egyik embere azt válaszolta: "Itt van Elizeus, Safát fia, aki vizet öntött Illés kezére."
12 Jehosafát erre azt mondta: "Általa hallatja szavát az Úr." Izrael királya, valamint Jehosafát és Edom királya elmentek tehát hozzá.
13 Elizeus azonban azt mondta Izrael királyának: "Mi dolgom veled? Menj apád prófétáihoz és anyád prófétáihoz!" De Izrael királya azt felelte: "Nem úgy! Azért hívta ide az Úr ezt a három királyt, hogy Moáb kezére adja õket?"
14 Elizeus így szólt: "Úgy igaz, ahogy a seregek Ura él, akinek a szolgálatában állok: ha nem volnék tekintettel Jehosafátra, Júda királyára, bizony még csak egy pillantásra se méltatnálak.
15 De így kerítsetek nekem egy hárfást!" S történt, hogy amint a hárfás megpendítette a húrokat, az Úr keze megérintette,
16 és így szólt: "Ezt mondja az Úr: Ássatok e patak völgyében árkot árok mellé.
17 Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok majd szelet, s nem láttok esõt sem, mégis ennek a pataknak a völgye megtelik vízzel, úgyhogy ihattok, és csapataitok meg teherhordó állataitok is.
18 De ez még nem elég az Úrnak; még Moábot is kezetekre adja,
19 foglaljátok el összes megerõsített városát, vágjátok ki gyümölcsfáit, tömjétek be vízforrásait, jó szántóföldeire meg hányjatok követ."
20 S valóban, másnap abban az idõben, amikor az ételáldozatot szokás bemutatni, lám, víz közelgett Edom felõl, és az egész vidéket elárasztotta a víz.
21 Amikor egész Moáb megtudta, hogy a királyok kivonultak, hogy harcba szálljanak velük, mind kiparancsolták, akik csak fegyverforgatásra alkalmasak voltak, s megszállták a határokat.
22 Kora reggel azonban, amikor a nap felragyogott a víz fölött, odaát a vizet olyan pirosnak látták a moábiták, mint a vér.
23 Ezért így szóltak: "Vér! Biztos, egymást támadták meg a királyok, és egyikük legyõzte a másikukat. Most aztán rajta, Moáb, zsákmányolni!"
24 Mihelyt azonban Izrael táborához értek, Izrael elindult és rátámadt a moábitákra, úgyhogy azok megfutamodtak elõlük. Utánuk eredtek és teljesen megsemmisítették Moábot.
25 A városokat lerombolták, a jó szántóföldekre ki-ki követ szórt, úgyhogy teljesen ellepte. Minden vízforrást betömtek és minden gyümölcsfát kivágtak. Végül már csak Kir-Hareszet volt hátra. A parittyások körülvették és elkezdték ostromolni.
26 Amikor Moáb királya látta, hogy nem tud nekik ellenállni, magához vett hétszáz karddal fölfegyverzett embert, hogy Arám királyához utat vágjon magának.
27 De nem volt rá képes. Erre fogta elsõszülöttét, akinek királynak kellett volna lennie helyette, és a falon bemutatta égõáldozatul. De akkor iszonyú harag töltötte el Izraelt, úgyhogy elvonult, s visszatért földjére.
Versículos relacionados com Királyok II. könyve, 3:
2 Kings 3 elmondja az izraeli Jorão király, Jehoshaphat király és Edom király történetét, aki csatlakozott a Moab elleni küzdelemhez. Átmutattak az Edom sivatagján, és kifogytak a vízből. Aztán megpróbálták Elisha prófétát, aki hárfjátékosot kért és prófétált, hogy Isten csodálatos módon szolgáljon vizet. Isten teljesítette Elisha próféciáját, és elegendő vizet adott a csapatoknak és az állatoknak. Az alábbiakban öt vers található a 2 Kings 3 témájával kapcsolatban:
Zsoltár 104:10-13: "A fű a szarvasmarhákhoz és a növényekhez vezet, hogy az embert termeszthessék, az ételt kihúzzák a földről: A bor, amely örül az emberi szívnek; kenyér, amely fenntartja az élet lendületét. " Ez a vers arról szól, hogy Isten hogyan biztosítja az ételt és italt az emberiség számára. A 2 Kings 3 -ban Isten csodálatos módon nyújtott vizet a szomjas csapatoknak és az állatoknak.
Ézsaiás 41:17-18: "A szenvedők és a rászorulók vizet keresnek, de nem találják meg; a nyelv szomjúságból kiszárad. De én szolgálom őket; én, Izrael istene, nem hagyom el őket. Nem fogok elhagyni őket. Nyitott folyók. A steril dombokban és a völgyek közepén lévő források; a tó sivatagává válok, és a föld szárazak lesznek. " Ez a vers Josaph, Jehoshaphat és Edom királya csapatainak helyzetére vonatkozik, akik szomjas voltak a sivatagban, de Isten kielégítette az igényeit, hogy vizet biztosítson.
Mózes 2:4-5: "Adja meg a parancsot az embereknek:" Áthaladsz testvéreid, Ézsau leszármazottaiban, akik Seirben laknak. Félni fognak tőled, de vigyázz. Velük egy háborúban való részvétel, mert még egy tenyerét sem adom neked. Örökségként adom az Ézsau leszármazottainak azt a területet, amelyet most elfoglalnak. " Ez a vers arról szól, hogy fontos a többi nép területi korlátainak tiszteletben tartása és a felesleges konfliktusok elkerülése. A 2 Kings 3 -ban Jorão, Jehoshaphat és Edom királya harcolt a Moab -nal, de nehézségekbe ütközött az úton.
Máté 5:9: "Áldott a béketeremtők, mert Isten gyermekeinek hívják őket." Ez a vers a béke és a népek közötti megbékélés fontosságára vonatkozik. A 2 Kings 3 -ban Jorão, Jehoshaphat és az Edom királya összejöttek, hogy harcoljanak Moab ellen, de nehézségekbe ütköztek az úton.
Fülöp -szigeteki 4:19: "Istenem minden igényét kielégíti a Jézus Krisztusban lévő dicsőséges gazdagságai szerint." Ez a vers arról szól, hogy Isten hogyan felel meg azoknak az igényeinek, akik bíznak benne. A 2 Kings 3 -ban Elisha azt prófétálta, hogy Isten csodálatosan vizet szolgáltat a szomjúsági csapatoknak és az állatoknak, és Isten teljesítette ígéretét. Ez a vers emlékeztet bennünket, hogy bízhatunk Istenben minden igényünk kielégítésében.
Chapters: