1 Achaszja fiának, Joásnak, Júda királyának 23. esztendejében Jehunak a fia, Joachász lett király Izraelben, Szamariában, tizenhét esztendõre.
2 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, Nebat fiának, Jerobeámnak bûneit utánozta, amelyekkel az Izraelt is bûnbe vitte, s nem hagyott fel velük.
3 Ezért fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, és Arám királya, Hazael, valamint Hazael fia, Benhadad kezére adta (uralma) egész idejére.
4 Erre Joachász megkísérelte kiengesztelni az Urat. S az Úr meghallgatta, mert látta Izrael szorongatottságát, hisz Arám királya erõsen szorongatta.
5 Az Úr szabadítót küldött Izraelnek, aki kiszabadította Arám kezébõl. Így Izrael fiai újra sátraikban lakhattak, mint azelõtt.
6 De Jerobeám bûneitõl, amelyekbe az belevitte Izraelt, nem tágítottak, továbbra is megmaradtak bennük. Sõt, még a bálványok is változatlanul ott álltak Szamariában.
7 Az Úr ugyanis nem hagyott meg Joachásznak több embert, mint ötven lovast, tíz harci szekeret és tízezer gyalogost. Arám királya megsemmisítette õket és egyenlõvé tette a széttiport porral.
8 Joachász történetének többi részét, amiket végbevitt, tetteit és gyõzelmeit mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
9 Akkor Joachász megtért atyáihoz. Szamariában temették el és fia, Joás lett helyette a király.
10 Júda királyának, Joásnak 37. esztendejében Joachász fia, Joás lett Izrael királya Szamariában tizenhat esztendõre.
11 Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bûneivel, amelyekbe az Izraelt is belevitte; megmaradt bennük.
12 Joás történetének többi részét, amiket végbevitt, gyõzelmeit és Júda királyával, Amacjával viselt háborúját, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
13 Akkor Joás megtért atyáihoz. Jerobeám foglalta el a trónját, Joást pedig Izrael királyai mellé temették el Szamariában.
14 Elizeust utolérte az a betegség, amelybe bele kellett halnia. Izrael királya, Joás elment hozzá és sírt, föléje hajolva. Azt mondta: "Atyám, atyám! Izrael kocsija és fogata!"
15 Elizeus így szólt hozzá: "Hozz íjat és nyilat!" S õ vitt neki íjat és nyilat.
16 Erre azt mondta a királynak: "Tedd kezedet az íjra!" Az rátette kezét, Elizeus meg a maga kezét a király kezére tette.
17 Aztán így szólt: "Nyisd ki az ablakot kelet felé!" Kinyitotta. Most Elizeus azt mondta: "Lõjj!" És õ lõtt. Erre elkiáltotta magát: "Az Úr gyõzelmes nyila, gyõzelmi nyíl Arám ellen! Afeknél megvered Arámot, teljesen megsemmisíted!"
18 Azután így szólt: "Fogd a nyilat!" Kezébe vette. Majd azt mondta a királynak: "Üss vele a földre!"
19 Háromszor ráütött, aztán abbahagyta. Isten embere ezért megharagudott és így szólt: "Ötször vagy hatszor kellett volna ráütnöd, akkor a megsemmisülésig legyõzted volna Arámot, de így csak háromszor vered meg!"
20 Ezzel Elizeus meghalt és eltemették. De aztán minden esztendõben moábita portyázók törtek rá az országra.
21 Egyszer, amikor éppen temettek egy embert, az emberek hirtelenül megpillantották a portyázó csapatot. Az embert bedobták Elizeus sírjába és elmentek. Mihelyt az ember hozzáért Elizeus csontjaihoz, életre kelt és talpra állt.
22 Arám királya, Hazael szorongatta Izraelt, amíg csak Joachász élt.
23 Az Úr azonban jóságos volt hozzá, megkönyörült rajta, s Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségére való tekintettel felé fordult. Nem pusztította el és nem taszította el színe elõl.
24 Amikor Arám királya, Hazael meghalt, és fia, Benhadad lett helyette a király,
25 Joachász fia, Joás újra visszavette Hazael fiától, Benhadadtól azokat a városokat, amelyeket az atyjától, Joachásztól a háborúban elfoglalt. Háromszor gyõzött fölötte Joás, s így visszaszerezte Izrael városait.
Versículos relacionados com Királyok II. könyve, 13:
A 2 király 13. fejezete elmondja az Izrael Jehoes királyának utolsó történetét, amelyet vezetőnek neveznek, aki gonoszt tett az Úr előtt. Uralkodása alatt segítséget kér Elisa prófétát a szíriaiak elleni küzdelem leküzdésére, de mégis nem tudja elkerülni Izrael bálványimádását. Az alábbiakban öt Biblia verset találunk, amelyek a 2 Kings 13 -ban címzett témákra vonatkoznak:
A 106:34-35. Zsoltár: "Nem pusztították el a népeket, ahogy az Úr parancsolt nekik, de összekeveredtek a nemzetekkel és megtanultak szokásaikat. Bálványaikat szolgálták, akik kötelékévé váltak számukra." Ez a vers arról szól, hogy a más nemzetekkel és a bálványimádással való keverék hogyan vált problémává Izrael számára, amely nem engedelmeskedett Isten parancsolatainak.
Ézsaiás 31:1: "Jaj azoknak, akik Segélyt keresnek Egyiptomba, aki bízik a lovakban, akik bíznak az autó és a lovagok tömegében, mert oly sok és lovak, mert nagyon erősek, de nem Nézze meg Izrael szentjét, ne keresse meg az Urat is! " Ez a vers arról szól, hogy Izrael hajlamos arra, hogy másutt segítséget kérjen, ahelyett, hogy Istenben bízna.
Jeremiás 10:2: "Így mondja az Úr, ne tanulja meg a nemzetek útját, és nem is ijesztő a menny jeleitől, még akkor sem, ha a nemzetek félnek tőlük." Ez a vers arról szól, hogy engedelmeskedni kell Isten parancsolatainak, és nem követni kell a pogány nemzetek módját.
Hosea 4:17: "Az Ephraim egyesíti a bálványokkal; hagyd." Ez a vers arról szól, hogy az Ephraim, amelyet gyakran Izrael alternatív névként használnak, csatlakozott a bálványokhoz, és ezért Isten elhagyta őket.
Amos 5:14: "Keressen jót és nem gonoszt, hogy élhessen, és így az Úr, a házigazdák istene veled lesz, ahogy mondtad." Ez a vers arról szól, hogy a gonosz helyett a jó cselekedet és Isten akaratának követése fontos. Ez tükrözi a 2 Kings 13 témáját, amely megmutatja, hogy a bálványimádás és az engedetlenség milyen problémákat okozott Izrael számára.
Chapters: