1 Izrael egész közössége összegyûlt Silóban; ott állították fel a megnyilatkozás sátorát. Az egész földet meghódították, az övék volt.
2 De volt még Izrael fiainak hét törzse, amelyik még nem kapott örökrészt.
3 Ezért Józsue így szólt hozzájuk: "Meddig késlekedtek még elfoglalni a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene nektek adott?
4 Jelöljetek ki minden törzsbõl három embert, s én elküldöm õket, járják be az országot, vegyék számba a felosztáshoz, aztán térjenek vissza hozzám.
5 Osszák fel a földet hét egyenlõ részre: Júda maradjon a földjén délen, a József házából valók meg maradjanak a földjükön északon.
6 Vegyétek hát számba az országot hét részre osztva, aztán hozzátok ide a felosztást, hogy az Úr, a mi Istenünk színe elõtt sorsot vethessek rá nektek.
7 Mert Lévi fiai nem kapnak részt közöttetek; az Úr papsága lesz az örökségük. Gád, Ruben és Manassze fél törzse pedig - õk már megkapták örökrészüket a Jordánon túl, keleten, Mózes, az Úr szolgája adta ki nekik."
8 Az emberek útra keltek. Azoknak, akik elmentek a földet számba venni, Józsue ezt a parancsot adta: "Menjetek, járjátok be az országot és vegyétek számba, aztán térjetek vissza hozzám. Majd sorsot vetek nektek Silóban, az Úr színe elõtt."
9 Az emberek elindultak, bejárták az országot s jegyzékbe foglalták a városokat hét részben, aztán elvitték Józsuénak Silóba, a táborba.
10 Akkor Józsue sorsot vetett nekik az Úr színe elõtt, Silóban. Itt Józsue felosztotta a földet Izrael fiai között, törzsek szerint.
11 A sorsvetés Benjamin fiainak törzsére esett, nemzetségeik szerint úgy adódott, hogy földjük a Júda fiaié és a József fiaié között terült el.
12 Határuk az északi oldalon a Jordánnál kezdõdött, Jerikótól észak felé húzódott, aztán a hegyen át nyugat felé folytatódott, és Bet-Aven pusztájában ért véget.
13 Onnan Luznak tartott, majd Luz lejtõjén dél felé, azaz Bételnek lekanyarodott Atrot-Arach felé ahhoz a hegyhez, amely az alsó Bet-Horontól délre fekszik.
14 A határ itt megtörik, és a nyugati oldalon délre fordul annál a hegynél, amely délen Bet-Horonnal szemközt emelkedik, hogy Kirjat-Baalnál, vagyis Júda fiainak egyik városánál, Kirjat-Jearimnál érjen véget. Ez volt a nyugati oldal.
15 A következõ volt a déli oldal: Kirjat-Jearim szélétõl a határ Gazon felé húzódott, továbbhaladt Neftoach vízforrásáig,
16 aztán annak a hegynek a lábáig folytatódott, amely északon a Ben-Hinnom völggyel szemben Refaim síkságán fekszik, majd lekanyarodott a Hinnom völgyébe, a jebuziták hegygerincétõl délre, és elérte En-Rogelt.
17 Onnan északnak fordult, és En-Semes felé tartott, és továbbhaladt azokig a kõkörökig, amelyek Adummin lejtõjével szemközt találhatók, végül Ruben fia, Bohán kövéig
18 átszelte Bet-ha-Araba északi gerincét és lekanyarodott Arabához,
19 és elérte északon a Bet-Hogla gerincét. A határ végpontja a Sós-tenger öble volt, északon, a Jordán déli végénél. Ez volt a déli határ.
20 A keleti határt a Jordán alkotta. Ez lett Benjamin fiainak örökrésze, határokkal körülvéve, nemzetségeik szerint.
21 Ezek voltak Benjamin törzsének városai nemzetségeik szerint: Jerikó, Bet-Hogla, Emek-Kecic,
22 Bet-ha-Araba, Cemarajim, Bétel,
23 Avvim, Para, Ofra,
24 Kefar-ha-Ammoni, Ofni, Gaba: 12 város, helységeikkel együtt,
25 Gibeon, Ráma, Beerot,
26 Micpa, Kefira, Moca,
27 Rekem, Jirpeel, Tareala,
28 Cela-ha-Elef, Jeruzsálem, Gibea és Kirjat: 14 város helységeikkel együtt. Ez lett Benjamin fiainak örökrésze, nemzetségeik szerint.
Versículos relacionados com Józsue könyve, 18:
A Joshua 18 a fennmaradó földterület eloszlásával foglalkozik Izrael törzsei között, miután Joshua befejezte a Kanaán nagy részét. Júda és József törzsei már megkapták a részüket, de még hét törzs volt, akiknek meg kellett fogadniuk a földet. Aztán Joshua összehívta a törzsek vezetõit, hogy vonzzák a földet, és egyenlően osztják meg őket.
Leviticus 25:10: "Szentelje el a tizenöt évet, és szabadság lesz a földön minden lakosának; a jubileumi év lesz, és mindegyikük a birtokodba kerül, és mindegyik a családodnak." A jubileum éve, amelyet itt említettek, 50 éves időszak volt, amikor minden adósságot megbocsátottak, és az összes eladott földterület visszatért eredeti családjuknak. Ez kapcsolódik a Joshua 18 -hoz, mivel a fejezet az Izrael törzsek közötti földterület méltányos eloszlásával foglalkozik.
Számok 34:13: "Ezek a föld határait, amelyeket tételenként örökölni fogsz, a választások, a pap és Joshua, a Num fia, birtoklással fog adni neked." Ez a vers leírja a Kanaán földjeinek eloszlását Izrael törzsei között, amely a Joshua 18 központi témája.
Mózes 19:14: "Ne vegye el szomszédja mérföldköveit, amelyeket az ősök a Fiúodba helyeztek, a földön, amely birtokában adja neked az Úr, a te Istenedet." Ez a vers mások tulajdonságainak tiszteletben tartásával foglalkozik, ami a föld méltányos eloszlásának fontos szempontja a Joshua 18 -ban.
Zsoltár 16:5-6: "Az Úr az örökségem és a kehelyem része; fenntartod a szerencsét. A vonalak finom helyekre esnek; igen, ez egy gyönyörű örökség volt." Ez a zsoltár az Úrba vetett bizalomról, mint az öröklés és a szerencse forrásáról szól. A Joshua 18 -ban Izrael törzseinek szerencséjük volt meghatározni örökségüket, és ennek eredményeként bíztak Isten gondviselésében a folyamat irányításában.
Ézsaiás 54:2: "A sátor helye, és terjessze ki a házak függönyeit; ne akadályozza meg; a húrok, és jól rögzítsék a tétjét." Ez a vers a növekedésről és a bővítésről szól. A Joshua 18 -ban a föld eloszlása lehetővé tette Izrael törzseinek, hogy új területekre telepedjenek és nemzetként növekedjenek.
Chapters: