1. Ha majd eljön az az idõ - mondja az Úr -, kiszedik sírjukból Júda királyainak csontjait; a fejedelmeknek, a papoknak, a prófétáknak és Jeruzsálem lakóinak a csontjait.

2. És kiterítik õket a napra, meg a hold és az ég egész serege elé, amelyeket annyira szerettek, amelyeknek szolgáltak, amelyeknek nyomukba szegõdtek, amelyeket kerestek és imádtak. Nem gyûjtik össze és nem temetik el õket újra; mint a ganéj, úgy hevernek majd a föld színén.

3. És a halál kívánatosabb lesz majd, mint az élet azoknak, akik megmaradnak ebbõl a gonosz nemzedékbõl mindenütt, ahová csak szétszórom õket - mondja a Seregek Ura.

4. Így beszélj: Ezt mondja az Úr: Ha valaki elesik, tán nem kel föl újra? És aki eltéved, többé nem tér vissza?

5. Akkor ez a nép miért tart ki eltévelyedésében, megátalkodva a hûtlenségben? Ragaszkodnak a hazugsághoz, s nem akarnak visszatérni.

6. Mekkora figyelemmel hallgattam: De õk nem mondják, amit mondaniuk kellene, egy se bánja közülük gonoszságát. Nem mondja egy sem: Jaj, mit tettem! Mindenki rohan a maga útján, mint a ló, amely a csatába vágtat.

7. A gólya fenn az égen ismeri a maga idejét; a gerlice, a fecske és a daru pontosan tudja, mikor kell költöznie. De az én népem nem ismeri az Úr ítéletét!

8. Hogy meritek azt mondani: Bölcsek vagyunk, hiszen mienk az Úr törvénye? Bizony azt is meghamisította az írástudók hazug íróvesszeje.

9. Ezért megszégyenülnek a bölcsek; rémület vesz rajtuk erõt és tõrbe esnek, mert elvetették az Úr szavát. Mi hasznuk van így a bölcsességükbõl?

10. Ezért asszonyaikat idegeneknek adom, földjeiket meg új birtokosoknak. Hiszen a legkisebbtõl a legnagyobbig mindnyájan rút haszonra lesnek. A próféta éppen úgy, mint a pap, csalárdságot mûvel.

11. Népem leányának sebeit hazugsággal gyógyítják, amikor így beszélnek: "Békesség, békesség", noha nincsen békesség.

12. Szégyenkezniük kellene iszonyatos tetteik miatt. De nem! Õk nem szégyenkeznek, hiszen már pirulni sem tudnak. Ezért elesnek majd, ha minden elesik; látogatásom idején a földre roskadnak - mondja az Úr.

13. Szeretnék szüretelni náluk - mondja az Úr -, de nincs szõlõ a szõlõtõkén, sem füge a fügefán, még a levél is lehervadt róla. Ezért hoztam pusztítókat rájuk, hadd pusztítsák el õket.

14. "Miért ülünk itt tétlenül? Gyülekezõ! Menjünk a megerõsített városokba, és pusztuljunk el ott! Az Úr, a mi Istenünk átengedett minket a pusztulásnak, mérgezett vizet itatott velünk, mert vétkeztünk ellene.

15. A békességet vártuk, de nem jött semmi jó, a gyógyulás idejét, de lám, itt a rettenet.

16. Dán felõl hallatszik már lovainak horkanása; harci paripáinak nyerítésétõl megrendül az egész föld. Eljönnek és felfalják az országot, mindent, amije csak van, a várost és lakóit."

17. Igen, mérges kígyókat küldök rátok, amelyeket nem lehet megbûvölni, és megmarnak benneteket - mondja az Úr -,

18. gyógyíthatatlanul. Fájdalom vesz rajtam erõt, s szívem kesereg bensõmben,

19. mert népem leányának jajszavától hangzik az egész ország. "Hát már nincs az Úr a Sionon? Nincs ott többé Királya?" [Miért ingereltek haragra faragott képeikkel, az idegen országokból való hiábavalóságokkal?]

20. "Elmúlt az aratás, véget ért a nyár; de számunkra nem érkezett el a szabadulás."

21. Népem leányának nyomorúsága az én nyomorúságom is; szomorkodom, elfog a rémület.

22. Hát nincs már balzsam Gileádban, nincs ott többé orvos? Miért nem gyógyul be népem leányának sebe?

23. Ki adja meg, hogy a fejem vizek forrásává váljék, és a szemembõl könnyek patakja fakadjon, hogy éjjel-nappal sirathassam népem leányának megöltjeit?



Livros sugeridos


“Quanto maiores forem os dons, maior deve ser sua humildade, lembrando de que tudo lhe foi dado como empréstimo.”(Pe Pio) São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.