1. Ha majd eljön az az idõ - mondja az Úr -, kiszedik sírjukból Júda királyainak csontjait; a fejedelmeknek, a papoknak, a prófétáknak és Jeruzsálem lakóinak a csontjait.

2. És kiterítik õket a napra, meg a hold és az ég egész serege elé, amelyeket annyira szerettek, amelyeknek szolgáltak, amelyeknek nyomukba szegõdtek, amelyeket kerestek és imádtak. Nem gyûjtik össze és nem temetik el õket újra; mint a ganéj, úgy hevernek majd a föld színén.

3. És a halál kívánatosabb lesz majd, mint az élet azoknak, akik megmaradnak ebbõl a gonosz nemzedékbõl mindenütt, ahová csak szétszórom õket - mondja a Seregek Ura.

4. Így beszélj: Ezt mondja az Úr: Ha valaki elesik, tán nem kel föl újra? És aki eltéved, többé nem tér vissza?

5. Akkor ez a nép miért tart ki eltévelyedésében, megátalkodva a hûtlenségben? Ragaszkodnak a hazugsághoz, s nem akarnak visszatérni.

6. Mekkora figyelemmel hallgattam: De õk nem mondják, amit mondaniuk kellene, egy se bánja közülük gonoszságát. Nem mondja egy sem: Jaj, mit tettem! Mindenki rohan a maga útján, mint a ló, amely a csatába vágtat.

7. A gólya fenn az égen ismeri a maga idejét; a gerlice, a fecske és a daru pontosan tudja, mikor kell költöznie. De az én népem nem ismeri az Úr ítéletét!

8. Hogy meritek azt mondani: Bölcsek vagyunk, hiszen mienk az Úr törvénye? Bizony azt is meghamisította az írástudók hazug íróvesszeje.

9. Ezért megszégyenülnek a bölcsek; rémület vesz rajtuk erõt és tõrbe esnek, mert elvetették az Úr szavát. Mi hasznuk van így a bölcsességükbõl?

10. Ezért asszonyaikat idegeneknek adom, földjeiket meg új birtokosoknak. Hiszen a legkisebbtõl a legnagyobbig mindnyájan rút haszonra lesnek. A próféta éppen úgy, mint a pap, csalárdságot mûvel.

11. Népem leányának sebeit hazugsággal gyógyítják, amikor így beszélnek: "Békesség, békesség", noha nincsen békesség.

12. Szégyenkezniük kellene iszonyatos tetteik miatt. De nem! Õk nem szégyenkeznek, hiszen már pirulni sem tudnak. Ezért elesnek majd, ha minden elesik; látogatásom idején a földre roskadnak - mondja az Úr.

13. Szeretnék szüretelni náluk - mondja az Úr -, de nincs szõlõ a szõlõtõkén, sem füge a fügefán, még a levél is lehervadt róla. Ezért hoztam pusztítókat rájuk, hadd pusztítsák el õket.

14. "Miért ülünk itt tétlenül? Gyülekezõ! Menjünk a megerõsített városokba, és pusztuljunk el ott! Az Úr, a mi Istenünk átengedett minket a pusztulásnak, mérgezett vizet itatott velünk, mert vétkeztünk ellene.

15. A békességet vártuk, de nem jött semmi jó, a gyógyulás idejét, de lám, itt a rettenet.

16. Dán felõl hallatszik már lovainak horkanása; harci paripáinak nyerítésétõl megrendül az egész föld. Eljönnek és felfalják az országot, mindent, amije csak van, a várost és lakóit."

17. Igen, mérges kígyókat küldök rátok, amelyeket nem lehet megbûvölni, és megmarnak benneteket - mondja az Úr -,

18. gyógyíthatatlanul. Fájdalom vesz rajtam erõt, s szívem kesereg bensõmben,

19. mert népem leányának jajszavától hangzik az egész ország. "Hát már nincs az Úr a Sionon? Nincs ott többé Királya?" [Miért ingereltek haragra faragott képeikkel, az idegen országokból való hiábavalóságokkal?]

20. "Elmúlt az aratás, véget ért a nyár; de számunkra nem érkezett el a szabadulás."

21. Népem leányának nyomorúsága az én nyomorúságom is; szomorkodom, elfog a rémület.

22. Hát nincs már balzsam Gileádban, nincs ott többé orvos? Miért nem gyógyul be népem leányának sebe?

23. Ki adja meg, hogy a fejem vizek forrásává váljék, és a szemembõl könnyek patakja fakadjon, hogy éjjel-nappal sirathassam népem leányának megöltjeit?





“Rezai e continuai a rezar para não ficardes entorpecidos”. São Padre Pio de Pietrelcina