1. A 11. esztendõben, a harmadik hónapban, a hónap elsõ napján az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

2. Emberfia, mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának és egész népének: Nagyságodban ki mérhetõ hozzád?

3. Lám, a Libanon cédrusához vagy hasonló, amely szép ágazatú, dús lombozatú, magas növésû, a koronája a felhõkig ér.

4. Vizek növelték naggyá, az árvíz tette magassá. A folyók elárasztották a vidéket, ahová ültették, a patakok eljutottak a vidék minden fájához.

5. Ezért magasabbra nõtt a környék minden fájánál: gallyai megsokasodtak, ágai magasra nyúltak, mert bõséges víz táplálta õket.

6. Ágai közt rakott fészket az ég minden madara, lombozata alatt ellett az erdõ minden vadja, és számtalan nép lakott árnyékában.

7. Pompás volt termete és lombozata, mert gyökerei bõséges vízig hatoltak le.

8. Az Isten kertjének cédrusai sem hasonlítottak hozzá, és a ciprusokat sem lehetett hozzámérni ágaihoz. A platánoknak sem volt olyan lombjuk, mint neki. Isten kertjének egyetlen fája sem volt olyan szép.

9. Széppé tettem sûrû lombozatával, ezért irigyelte az Éden minden fája az Isten kertjében.

10. Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel igen magasra nõtt, koronája a felhõkig nyúlt, és nagyságában büszke lett,

11. elvetettem, a legerõsebb nép kezébe adtam, hadd bánjon vele gonoszsága szerint.

12. Az idegenek - a népek között a leghatalmasabbak - kivágták és ledöntötték. Ágai szétterültek a hegyeken és a völgyekben, gallyai letörtek, s az ország szakadékaiba hullottak, árnyékából elmenekült a föld minden népe és elhagyta.

13. Ledõlt törzsére rátelepedtek az égi madarak, s ágai közé gyûlt a környék minden vadja.

14. Ezért egyetlen víz mentén álló fa se törjön a magasba, és ne nyúljon koronája a felhõkig, és ha vízben bõvelkednek, nagyságukban ne váljanak önteltté. Mert az ilyeneket halálra szántam, az alvilágba kerülnek, azok közé az emberek közé, akik a sírgödörbe szálltak.

15. Ezt mondja az Úr, az Isten: Azon a napon, amikor az alvilágba szállt, a gyász jeléül bezártam fölötte a mélységet, folyamait visszatartottam, és megállítottam a nagy áradást. Gyászba öltözött miatta a Libanon, és a mezõ minden fája elszáradt miatta.

16. Dõlésének robajával megremegtettem a népeket, amikor letaszítottam az alvilágba, azok közé, akik a sírgödörbe szálltak. Az alvilágban megvigasztalódott az Éden minden fája, a Libanon legszebb és legkiválóbb, vízzel öntözött fái.

17. Ekkor szálltak le az alvilágba a kard áldozataihoz azok is mind, akik az árnyékában laktak a népek közül.

18. Melyik hasonlított hozzád nagyságban és dicsõségben az Éden fái közül? És mégis letaszíttattál az Éden fáival együtt az alvilágba, hogy a körülmetéletlenek közt pihenj majd a kard áldozataival együtt. Ez a fáraó és számtalan alattvalója - mondja az Úr, az Isten.



Livros sugeridos


“Não queremos aceitar o fato de que o sofrimento é necessário para nossa alma e de que a cruz deve ser o nosso pão cotidiano. Assim como o corpo precisa ser nutrido, também a alma precisa da cruz, dia a dia, para purificá-la e desapegá-la das coisas terrenas. Não queremos entender que Deus não quer e não pode salvar-nos nem santificar-nos sem a cruz. Quanto mais Ele chama uma alma a Si, mais a santifica por meio da cruz.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.