1. Az Úr szózatot intézett hozzám:

2. Emberfia, adj fel Izrael házának egy rejtélyt és mondj el neki egy példázatot.

3. Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Egy nagy szárnyú, díszes tollazatú hatalmas sas kiterjesztette szárnyait, elment a Libanonra, és elvitte a cédrusfa hegyét.

4. Letörte a legkiemelkedõbb ágát, elvitte a kereskedõk országába, és letette a kereskedõk egyik városába.

5. Aztán vette a cédrus egyik hajtását, és elültette a jól elõkészített földbe, bõséges vízfolyás mellé, odaültette szegélynek.

6. Az ág gyökeret eresztett, és alacsony növésû, dús szõlõvé fejlõdött. Ágait feléje fordította, gyökerei meg alatta voltak. Szõlõvé fejlõdött, vesszõket hajtott és ágakat növesztett.

7. Volt egy másik nagy szárnyú és díszes tollazatú, hatalmas sas is. S lám, a szõlõ feléje eresztette ki gyökereit, feléje nyújtotta vesszõit arról a földrõl, ahova ültették, hogy öntözze.

8. Termékeny földbe, bõséges vízfolyás mellé ültették, hogy vesszõket hajtson és termést hozzon, és gyönyörû szõlõtõvé fejlõdjön.

9. Mondd ezért: Ezt mondja az Úr, az Isten: Javára válik ez? Vajon a sas nem tépi ki a gyökereit, nem szakítja le gyümölcsét, nem teszi tönkre minden gyenge hajtását? Nem is kell erõs kéz és népes nép, hogy kitépje gyökereit.

10. Elültették, de szerencsés lesz-e? Ha megérinti a keleti szél, nem szárad-e ki teljesen? Ki fog száradni azon a földön, ahová ültették.

11. Az Úr szózatot intézett hozzám:

12. Szólj ehhez a lázongó nemzedékhez: Ugye nem tudjátok, mit jelentenek ezek? Mondd: Nézzétek, Babilon királya Jeruzsálembe jött, s elvitte királyát és fõembereit, elhurcolta õket magához, Babilonba.

13. Aztán fogott egy királyi sarjat, szövetséget kötött vele és esküre kötelezte. Az ország nagyjait elvitte,

14. hogy a királyság jelentéktelenné váljék, ne tudjon fellázadni, tartsa meg a szövetséget és legyen hûséges.

15. De ez elpártolt tõle, követeket küldött Egyiptomba, hogy lovakat és nagy sereget szerezzen. Vajon sikerül neki? Megmenekül, aki így járt el? Megmenekül, aki megszegte a szövetséget?

16. Amint igaz, hogy élek- mondja az Úr, az Isten -, megesküszöm rá: annak a királynak a földjén, aki királlyá tette, akinek esküjét semmibe vette és szövetségét megszegte, ott, Babilonban fog meghalni.

17. A fáraó ugyanis nem jön segítségére nagy sereggel és tömérdek hadinéppel, amikor az majd sáncot hány és bástyát épít, hogy számtalan ember életét kioltsa.

18. Semmibe vette az esküt és megszegte a szövetséget, noha kezet adott rá. Mivel ezt mind elkövette, nem fog megmenekülni.

19. Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Amint igaz, hogy élek: esküm, amit semmibe vett, szövetségem, amit megszegett, a fejére száll.

20. Kivetem rá hálómat és megfogom kelepcémben, Babilonba viszem, s ítéletet tartok fölötte ellenem elkövetett hûtlensége miatt.

21. Válogatott harcosai kard élén hullnak el, s akik megmaradnak, azokat szétszórom a szél minden irányába. Akkor megtudjátok, hogy én, az Úr beszéltem.

22. Ezt mondja az Úr, az Isten: Én is veszek a nagy cédrusfa tetejérõl, a legmagasabb ágáról egy hajtást, és elültetem egy igen magas hegyen.

23. Izrael magas hegyén ültetem el, s ágakat fejleszt, gyümölcsöt terem, és pompás cédrussá fejlõdik. Mindenféle madár alatta lakik, és mindenfajta szárnyas ágai árnyékában pihen meg.

24. S a mezõ minden fája megtudja, hogy én, az Úr aláztam meg a magas fát, és emeltem föl az alacsony fát, én szárítottam ki a zöldellõ fát, és én borítottam virágba a száraz fát. Én, az Úr mondtam ezt, és véghez is viszem.



Livros sugeridos


“Onde há mais sacrifício, há mais generosidade.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.