| 1. | Halljátok, egek, szólni szándékozom! A föld figyeljen ajkam szavára! |
| 2. | Esőként permetezzen tanításom, Harmatként hulljon a szavam, Mint a zápor a sarjadó fűre, A záporeső a lankadt gyepre. |
| 3. | Mert az Úr nevét hirdetem, Dicsőítsétek Istenünket. |
| 4. | Kőszikla! Amit csak tesz, tökéletes, Mert igazság minden útja, Igaz és egyenes. |
| 5. | Vétkeztek ellene, akiket hibátlannak alkotott, Gonosz és elvetemült nemzedék! |
| 6. | Ezzel fizettek az Úrnak, Te ostoba és balga nép? Hát nem atyád és teremtőd? Hűséges Isten, ment minden álnokságtól, Létet adott neked és életben tart! |
| 7. | Emlékezzél a rég letűnt napokra, Vedd fontolóra az esztendőket nemzedékről nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, majd elmondja, Véneidet, ők majd elbeszélik! |
| 8. | Amikor kiadta a Fönséges a népnek örökségét, Amikor az emberek fiait különválasztotta, A népeknek határokat Az Isten fiainak számához mérten szabott. |
| 9. | Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül. |
| 10. | A pusztában sajátjává fogadta, A sivatag kietlenségében és éjszakájában. Védőn körülvette, oltalmazta, Óvta, mint szeme világát. |
| 11. | Mint a sas, amelyik a fészkét védi, Ott lebeg a fiókja fölött, Kiterjeszti szárnyát, felkapja, Tulajdon szárnyán hordozza. |
| 12. | Az Úr vezérelte egymaga, Idegen isten nem volt vele. |
| 13. | Fölvezette az ország magaslataira, A földnek gyümölcseivel táplálta. Mézet szívhatott a sziklából, Olajat a kemény kőből. |
| 14. | Aztán a tehén teljes teje és a juhtej, Meg a bárányok és kosok kövérsége. Básán barmai és bakjai, Hozzá a búza java És a szőlő vére, a mámorító ital. |
| 15. | Jákob evett a jóllakásig, Telt lett Jesurun és kirúgott a hámból. Eltaszította Istenét, aki teremtette, Üdvössége szikláját megvetette. |
| 16. | Fölkeltették idegenekkel féltékenységét, Undoksággal haragra ingerelték. |
| 17. | Gonosz szellemeknek áldoztak, nem Istennek, Ismeretlen isteneknek, Újaknak - akkor bukkantak fel, Atyáik nem félték őket. |
| 18. | Nem gondoltál többé teremtő szikládra, Istent, aki életet adott neked, elfeledted. |
| 19. | Az Úr látta, s fiai, lányai fölkeltette haragjában Kimondta, hogy elveti őket. |
| 20. | Így szólt: Elrejtem előlük arcomat, Hadd lám, mi lesz velük. Mert telve csalárdsággal ez a nemzedék, A fiakban nincsen semmi hűség. |
| 21. | Nem létező istennel féltékennyé tettek, Kivetni való bálványaikkal ingereltek. Nos, én is féltékennyé teszem őket egy nem néppel, Istentelen, pogány hordákkal bőszítem őket. |
| 22. | Haragomban lángra lobban a tűz, Elhatol az alvilág mélyéig. Elpusztítja a földet és hozamát, Megemészti a hegyek alapját. |
| 23. | Elhalmozom őket bajjal, Kilövöm rájuk minden nyilam. |
| 24. | Éhséggel rakott csűr lesz majd az íj, Láz és sorvadás a méreg. Rájuk küldöm a fenevadak fogát, A földön kúszók mérgével együtt. |
| 25. | Kívül kard ragadja el a fiakat, Belül a rettenet. (Utolér) ifjat és leányt, Csecsemőt és ősz öreget. |
| 26. | Azt mondanám: "Megsemmisítem őket, Kitörlöm emlékezetüket az emberek közül," |
| 27. | Ha nem félnék az ellenség gőgjétől: Másban keresnék a támadót. Azt mondanák: "A mi hatalmas karunk, Nem az Úr tette ezt mind!" |
| 28. | Rövidlátó nép ez, nincs benne belátás. |
| 29. | Ha bölcsek volnának, felfognák, Fontolóra vennék sorsukat. |
| 30. | Hogy üldözhetne ezret egy, Mint szalaszthatna meg kettő tízezret? Csak úgy, hogy sziklájuk eladta, Az Úr kiszolgáltatta őket! |
| 31. | Mert az ő sziklájuk nem olyan, mint a mi sziklánk, Nem ellenségeink dolga, hogy közbenjárjanak értünk. |
| 32. | Mert szőlőtövük Szodoma szőlőtövéről való, Szőlővesszejük meg Gomorra kertjeiből. A szőlőszemek mérgezettek, Keserű bogyók. |
| 33. | Boruk sárkánytajték, Viperának gyilkos mérge. |
| 34. | Nincs-e nálam, mint drágakő, Pecsét alatt kincstáramban? |
| 35. | Enyém a bosszúállás és a jutalmazás, Arra az időre, mikor meginog lábuk. Mert közel van pusztulásuk napja, Sorsuk hamarosan utoléri őket. |
| 36. | (Mert az Úr igazságot szolgáltat népének, Megkönyörül szolgáin.) Látja, hogy minden erejük elhagyta őket, Nincs többé sem szolga, sem szabad. |
| 37. | Így szól: Hova lettek isteneik? A szikla, amelyben bizakodtak? |
| 38. | Akik ették áldozataik kövérjét, S itták italáldozataik borát? Keljenek fel és segítsenek! Szolgáljanak menedékül nektek! |
| 39. | Lássátok végre, hogy én vagyok, csak én, S nincs más Isten rajtam kívül! Ölök és életre keltek, Lesújtok és gyógyítok. (Nincs, aki kimenthetne kezemből!) |
| 40. | Igen, az égre emelem kezem S mondom: Úgy éljek örökké, ahogy igaz! |
| 41. | Ha kiélezem villámló kardom, Érvényt szerzek a jognak, Bosszút állok ellenségeimen, S megfizetek gyűlölőimnek. |
| 42. | Nyilamat vérrel itatom részegre, Kardom hússal lakatom jól - Az elesettek és a sebesültek vérével, Az ellenséges vezérek fejével. |
| 43. | Ti egek, ujjongjatok, Istennek fiai, imádjátok! Ti népek, ujjongjatok népével, Istennek küldöttei, magasztaljátok hatalmát! Mert megtorolja szolgáinak vérét, Hasonlóval fizet ellenségeinek. Bosszút áll gyűlölőin, Népének földjét megtisztítja a bűntől. |
| 44. | Mózes tehát ment, s hangosan előadta a népnek ennek az éneknek minden szavát, ő és Józsue, Nun fia. |
| 45. | Amikor Mózes elkészült vele, hogy ezeket a szavakat mind egész Izrael elé tárja, |
| 46. | ezt mondta nekik: "Vegyétek fontolóra ezeket a szavakat mind, amelyeket ma ünnepélyesen a szívetekbe vések. Parancsoljátok meg gyermekeiteknek, ügyeljenek rá, hogy a törvénynek ezeket a szavait mind valóra váltsák. |
| 47. | Mert nem üres szóbeszéd az, hanem maga az élet a számotokra! Ennek a törvénynek a jóvoltából ugyanis hosszú életetek lesz azon a földön, amelyre most a Jordánon átkelve elérkeztek, hogy birtokba vegyétek." |
| 48. | Ugyanezen a napon így szólt az Úr Mózeshez: |
| 49. | "Menj fel az Abarim-hegységbe, Nebo hegyére, amely Moáb földjén Jerikóval szemben van, s nézd meg Kánaán földjét, amelyet Izrael fiainak adok birtokul. |
| 50. | Azon a hegyen, amelyre most fölmész, meghalsz - megtérsz törzsed tagjaihoz, amint testvéred, Áron is meghalt, s megtért törzse tagjaihoz Hor hegyén, |
| 51. | mivel Kádesban, Cin pusztájában, a viszály vizénél vétettetek ellenem Izrael fiai között: nem vallottatok szentnek Izrael fiai előtt. |
| 52. | Ezért csak szemközt láthatod az országot, de nem léphetsz be a földre, amelyet Izrael fiainak adok." |
