1. Minden hetedik évben adj haladékot.

2. A haladék jegyében így kell eljárni: a hitelezõ engedje el a kölcsönt, amit embertársának adott, ne szorongassa sem embertársát, sem testvérét, ha az Úr (tiszteletére) kihirdetik a haladékot.

3. Az idegent szorongathatod, de amid testvérednél van, azt engedd el.

4. Nem lesz közted szegény, mert az Úr, a te Istened bõségesen megáld azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökrészül ad neked, hogy a tied legyen,

5. ha valóban hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, s mind szem elõtt tartod és teljesíted azokat a parancsokat, amelyeket ma eléd tárok.

6. Az Úr, a te Istened megáld téged, amint megígérte, úgyhogy minden népnek kölcsönözhetsz, neked azonban nem kell kölcsönt kérned, így számos népen uralkodhatsz, õk azonban nem uralkodhatnak rajtad.

7. Ha szegény akad közted, egy testvéred valamelyik városodban vagy földeden, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked, ne keményítsd meg szívedet, és ne csukd be a markod testvéred, a szegény elõtt,

8. inkább nyisd meg a kezed, s adj szívesen annyit, amennyire csak szüksége van szorult helyzetében.

9. Ügyelj, nehogy gonosz gondolat támadjon szívedben. Itt a hetedik esztendõ, a haladék éve! S nehogy barátságtalanul nézz szegény testvéredre, s ne adj neki semmit. Különben az Úrhoz kiált ellened és súlyos bûn nehezedik rád.

10. Jó szívvel adj neki, és amikor adsz, a szíved ne legyen tele rosszindulattal. Jótettedért megáld az Úr, a te Istened minden lépésedben s kezednek minden munkájában.

11. Mindig lesznek szegények a földön. Ezért most megparancsolom: Nyisd meg a kezed testvéred, a földeden élõ szûkölködõ és szegény elõtt.

12. Ha eladja magát neked egy népedbõl való testvéred, egy héber férfi vagy nõ, hat évig szolgáljon neked, a hetedik esztendõben azonban engedd szabadon.

13. S amikor felszabadítod, ne engedd el üres kézzel.

14. Adj neki bõségesen nyájadból, szérûd és sajtód termésébõl. Adj neki aszerint, ahogy az Úr, a te Istened megáldott.

15. Gondolj arra, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltál, s az Úr, a te Istened szabadulást adott neked. Ezért parancsolom ma ezt neked.

16. Ha mégis azt mondaná: "Nem akarok elmenni tõled", mert megszeretett téged és házadat, mivel jó sora volt nálad,

17. fogd az árat, s lyukat fúrva vele a fülébe, kösd az ajtóhoz - így egyszer s mindenkorra rabszolgád marad. Rabszolganõddel is így tégy.

18. Ne essék nehezedre, ha szabadon kell engedned. Mert hisz hatévi szolgálata a kétszerese egy munkás bérének. S ezenfelül az Úr, a te Istened is megáld mindenben, amit csak teszel.

19. Tehened és juhod minden hím elsõszülöttét szenteld az Úrnak, a te Istenednek. Tehened elsõszülöttével ne dolgozz, juhod elsõszülöttét pedig ne nyírd meg.

20. Az Úr, a te Istened színe elõtt fogyaszd el minden esztendõben családoddal azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt.

21. Ha azonban valami hibája volna, sánta vagy vak, vagy valami más baja van, nem szabad az Úrnak, a te Istenednek feláldoznod.

22. Fogyaszd el lakóhelyeden, mint a gazellát vagy a szarvast, mindegy, hogy tiszta vagy-e vagy tisztátalan.

23. Csak a vérét nem szabad elfogyasztanod, azt mint a vizet, öntsd ki a földre.





“Não se desencoraje, pois, se na alma existe o contínuo esforço de melhorar, no final o Senhor a premia fazendo nela florir, de repente, todas as virtudes como num jardim florido.” São Padre Pio de Pietrelcina