1. Halld, Izrael! Most átkelsz a Jordánon, s bevonulsz, hogy leigázd a nálad nagyobb és hatalmasabb népeket, az égig érõ falakkal megerõsített nagy városokat,

2. az enakiták nagy és magas termetû népét, amelyet ismersz, s amelyrõl magad hallottad: ki tudna Enak fiainak ellenállni?

3. Ma megtapasztalod, hogy az Úr, a te Istened maga kel majd át elõtted, mint emésztõ tûz. Elpusztítja, s hatalmad alá veti õket, úgyhogy gyorsan kiûzheted és elpusztíthatod õket, ahogy az Úr megmondta neked.

4. Amikor az Úr, a te Istened elûzi õket, ne mondd magadban: az Úr hûségemért engedi, hogy ennek az országnak a birtokába jussak, ezeket a népeket pedig gonoszságukért ûzi ki elõtted az Úr.

5. Nem hûségedért s szíved egyenességéért jutsz földjüknek birtokába, sokkal inkább gonoszságukért ûzi ki elõtted a népeket, azért, hogy teljesítse ígéretét, amelyet atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel tett.

6. Maradj annak a tudatában, hogy az Úr, a te Istened ezt a szép földet nem hûségedért adja birtokodul, mert nyakas nép vagy.

7. Emlékezzél! Ne feledkezz meg róla, hogy a pusztában magadra haragítottad az Urat. Attól a naptól, hogy kivonultatok Egyiptomból, erre a helyre érkezéstekig lázongtatok az Úr ellen.

8. A Hóreben annyira magatokra vontátok az Úr haragját, és az Úr megneheztelt rátok, hogy el akart pusztítani benneteket.

9. Ez akkor történt, amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kõtáblákat, annak a szövetségnek a tábláit, amelyet az Úr veletek kötött: negyven nap és negyven éjjel a hegyen maradtam, sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam.

10. Az Úr átadott nekem két kõtáblát, amelyre Isten ujja ugyanazokat a szavakat írta, amelyeket az Úr egybegyûléstek napján a hegyen a lángok közül intézett hozzátok.

11. A negyven nap és negyven éjjel elteltével az Úr átadott nekem két kõtáblát, a szövetség tábláit.

12. Aztán így szólt hozzám az Úr: "Siess, menj le! Mert néped, amelyet kivezettél Egyiptomból, bûnt követett el. Hamar letért az útról, amelyet rendeltem a számukra: bálványt öntött magának!"

13. Aztán így folytatta az Úr: "Látom, nyakas ez a nép!

14. Hadd pusztítsam hát el, s hadd töröljem el a nevét a föld színérõl! Téged pedig ennél nagyobb s népesebb néppé teszlek."

15. Akkor megfordultam, s lejöttem a hegyrõl. A szövetség két táblája a két kezemben, a hegy pedig lángokban égett.

16. Láttam, hogy újra vétkeztetek az Úr, a ti Istenetek ellen, borjút öntöttetek magatoknak, hamar letértetek az útról, amelyet az Úr rendelt számotokra.

17. Ezzel a két kõtáblát, amely kezemben volt, odavágtam, és a szemetek láttára összetörtem.

18. Aztán leborultam az Úr elõtt, s mint elõször, negyven nap és negyven éjjel sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam, bûnötök miatt, amit azzal követtetek el, hogy olyat tettetek, ami tetszése ellenére van, s haragra gerjeszti az Urat.

19. Mert féltem attól a haragtól és nehezteléstõl, amely eltöltötte az Urat ellenetek, annyira, hogy el akart pusztítani benneteket.

20. De most is meghallgatott az Úr; Áronra is nagyon megharagudott az Úr, úgyhogy el akarta pusztítani, de könyörögtem Áronért is.

21. Bûnötök tárgyát azonban, amelyet alkottatok, a borjút, megragadtam, s egészen porrá zúztam, tûzbe vetve elégettem; aztán porát a hegyrõl lefutó patakba szórtam.

22. Aztán Taberában, Masszában és Kibrot-Hattavában is haragra ingereltétek az Urat.

23. S amikor Kádes-Barneából ezzel a paranccsal indított benneteket útra: "vonuljatok oda és vegyétek birtokba a földet, amelyet adok nektek", akkor is lázadoztatok az Úr, a ti Istenetek parancsa ellen, nem hittetek neki és nem hallgattatok a szavára.

24. Amióta csak ismer benneteket, mindig lázongtatok az Úr ellen.

25. Leborultam, mert az Úr azzal fenyegetõzött, hogy elpusztít benneteket, s negyven nap és negyven éjjel arcra borulva

26. könyörögtem az Úrhoz, ezekkel a szavakkal: "Ó Uram, Istenem! Ne pusztítsd el népedet és örökségedet, amelyet nagy hatalmaddal kiszabadítottál és erõs kézzel kivezettél Egyiptomból!

27. Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákobra! Ne nézd ennek a népnek a makacsságát, gonoszságát s vétkét!

28. Különben azt mondják majd annak az országnak a népei, ahonnan kivezettél bennünket: Az Úr nem tudta elvezetni õket a földre, amelyet ígért nekik, s gyûlöletbõl félrevezette, hogy a pusztában elpusztítsa õket!

29. Mégiscsak a te néped és a te örökséged, te vezetted ki hatalmas erõddel és kinyújtott karoddal."



Livros sugeridos


“Se precisamos ter paciência para suportar os defeitos dos outros, quanto mais ainda precisamos para tolerar nossos próprios defeitos!” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.