1. Amikor az amoriták királyai, akik a Jordán nyugati partvidékét lakták, s a kánaániak királyai, akik a tenger melletti részen éltek, meghallották, hogy az Úr kiapasztotta a Jordán vizét Izrael fiai elõtt, míg át nem keltek, elhagyta õket a bátorságuk, s Izrael fiai elõtt elállt a lélegzetük.

2. Abban az idõben így szólt az Úr Józsuéhoz: "Csinálj magadnak kõbõl kést, s újra metéld körül Izrael fiait!"

3. Józsue csinált magának kõbõl kést, és körülmetélte Izrael fiait a Fitymák dombján.

4. Ez az oka annak, hogy Józsue körülmetélte õket: Azok a férfi nemen levõk, akik fegyverhordozó korban kivonultak Egyiptomból, az Egyiptomból való kivonulás után mind meghaltak útközben a pusztán.

5. Azok az emberek, akik kivonultak, mind körül voltak metélve; azokat ellenben, akik az Egyiptomból való kivonulás után, útközben a pusztán születtek, nem metélték körül.

6. Hisz 40 esztendeig bolyongtak Izrael fiai a pusztában, míg az egész nép ki nem pusztult, vagyis az összes férfi, aki fegyverforgatásra alkalmas korban kivonult Egyiptomból. Nem hallgattak az Úr szavára, s az Úr megesküdött, hogy nem látják meg az országot, amelyre megesküdött atyáinknak, hogy nekünk adja, a tejjel-mézzel folyó országot.

7. Fiaikat állította a helyükbe, s ezeket metélte körül Józsue; mert körülmetéletlenek voltak, mivel útközben nem lehetett körülmetélni õket.

8. Amikor az egész népet körülmetélték, a táborban maradtak pihenni, míg föl nem épültek.

9. S az Úr így szólt Józsuéhoz: "Ma levettem rólatok Egyiptom gyalázatát." S annak a helynek Gilgal lett a neve, mind a mai napig.

10. Izrael fiai Gilgalban táboroztak, s a hónap tizennegyedik napján este ott ülték meg a húsvétot Jerikó síkságán.

11. Ettek a föld termésébõl, a húsvét utáni napon kovásztalan kenyeret és pirított gabonát, ugyanazon a napon.

12. Attól kezdve megszûnt a manna, hogy a föld termésébõl ettek. Izrael fiainak nem volt többé mannájuk, s ettõl kezdve Kánaán földjének termékeivel táplálkoztak.

13. Amikor Józsue Jerikó közelében tartózkodott, fölemelte szemét és látott egy embert: elõtte állt, s kivont kard volt a kezében. Józsue odament hozzá és megkérdezte tõle: "Hozzánk tartozol vagy ellenségeinkhez?"

14. Azt felelte: "Nem, hanem az Úr seregének vagyok a vezére, most érkeztem..." Józsue arcra borult elõtte a földön, hódolt elõtte és megkérdezte: "Mit parancsol az én Uram szolgájának?"

15. Az Úr seregének vezére azt válaszolta: "Vedd le lábadról a sarut, mert a hely, ahol állasz, szent." Józsue megtette.





“Seja grato e beije docemente a mão de Deus. É sempre a mão de um pai que pune porque lhe quer bem” São Padre Pio de Pietrelcina