Zsoltárok könyve, 92

1. (Zsoltár, szombati ének.)

2. Jó dolog az Urat dicsérni, nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni;

3. reggel hirdetni irgalmadat, éjszaka meg hûségedet,

4. tízhúrú hárfával és lanttal, énekkel és muzsikával.

5. Tetteid, Uram, örömmel töltenek el, kezed mûvein ujjongok:

6. "Mily fönségesek a tetteid, Uram, s gondolataid nem lehet kifürkészni!"

7. Az értelmetlen ember nem foghatja fel, a balga nem ismeri meg õket soha.

8. A bûnösök nõhetnek, mint a fû, a gonoszok csillogva járhatnak: örök pusztulásra vannak ítélve mind,

9. de te fölséges vagy örökkén-örökké.

10. Lám, ellenségeidnek el kell pusztulniuk, a gonosztevõket szétszórják mind, de belém erõt öntesz.

11. Fejem fölemelted, mint a bivaly szarvát, és fölkentél színtiszta olajjal.

12. Szemem letekint ellenségeimre, fülem hallja a gonoszokat.

13. Az igaz virul, mint a pálma, fölfelé nõ, mint a Libanon cédrusa.

14. Az Úr házában vannak elültetve, Istenünk csarnokában virágoznak.

15. Még öregkorukban is gyümölcsöt teremnek, tele vannak nedvvel és élettel,

16. hogy hirdessék: "Az Úr igazságos õ az én sziklám, igazságtalanság nincsen benne!"