Zsoltárok könyve, 140
1. (A karvezetõnek - Dávid zsoltára.)
2. Ments meg, Uram, a gonosz embertõl, védj meg a hatalom emberétõl!
3. Azoktól, akik szívükben gazságot forralnak, egész nap viszályt támasztanak.
4. Nyelvük élesítik, mint a kígyó, a vipera mérge van ajkukon.
5. Õrizz meg, Uram, az ártók kezétõl, védj meg a hatalom emberétõl! Arról tanakodnak, hogy ejtsenek tõrbe,
6. a kevélyek titkon hurkot vetnek elém. Lábam elé hálót feszítenek, és utamba csapdát állítanak.
7. Így szólok az Úrhoz: Istenem vagy, hallgasd meg, Uram, hangos imámat!
8. Uram, Istenem, hatalmas támaszom, te õrzöd fejemet a küzdelem napján.
9. Ne szolgáltass ki, Uram, a gonosz vágyának, ne engedd, hogy terve sikerüljön!
10. Akik körülvesznek, fejük ne hordják fenn, ajkuk gonoszsága õket magukat érje!
11. Hullasson rájuk tüzes esõt, taszítsa õket szakadékba, hogy többé ne keljenek föl.
12. Az álnok nyelvû embernek nincs maradása a földön, a baj hamar utoléri az erõszak emberét.
13. Tudom, hogy az Úr megvédi a gyengének jogát, és igazságot szolgáltat a szegénynek.
14. Igen, az igazak áldják majd nevedet, s az ártatlanok színed elõtt laknak.
