Jó, 27

1. Jó continuou seu discurso nestes termos:

1. Jób folytatta beszédét és így szólt:

2. “Pelo Deus vivo que me recusa justiça, pelo Todo-poderoso, que enche minha alma de amargura.

2. Amint igaz, hogy él az Isten, ki elvette igazam, s a Mindenható keserûvé tette a szívem,

3. Enquanto em mim restar alento e o sopro de Deus passar por minhas narinas,

3. addig, amíg csak lélegzet van bennem, s Isten lehelete van az orromban,

4. meus lábios não falarão maldades e minha língua não proferirá mentiras.

4. ajkam álnokságot addig biztos nem szól, sem a nyelvem nem mond hazugságot.

5. Longe de mim dar-vos razão! Até meu último suspiro defenderei minha inocência,

5. Távol legyen tõlem, hogy nektek helyeseljek, ártatlanságomat nem adom fel holtig.

6. mantenho firme minha justiça, não a abandonarei; minha consciência não acusa nenhum de meus dias.

6. Igazamhoz ragaszkodom, nem mondok le róla. Egyetlen napomért sem szégyenkezik szívem.

7. Que meu inimigo seja tratado como ímpio e meu adversário, como perverso!

7. Ellenségeim jussanak a gonoszok sorsára, ellenfeleim meg a bûnösökére!

8. Que pode esperar o ímpio de sua oração, quando eleva para Deus a sua alma?

8. Mit remél a bûnös, mikor imádkozik, mikor fölemeli lelkét az Istenhez?

9. Deus escutará seu clamor, quando a angústia cair sobre ele?

9. Talán meghallgatja kiáltását Isten, amikor majd balsors szakad a nyakába?

10. Encontrará ele seu conforto no Todo-poderoso e invocará ele Deus em todo o tempo?

10. Örömét leli-e a Mindenhatóban, és mindig segítségül hívhatja az Istent?

11. Eu vos ensinarei o poder de Deus, não vos ocultarei os desígnios do Todo-poderoso.

11. Elétek tárom az Isten tetteit, a Mindenható terveit nem tartom titokban,

12. Mas todos vós já o sabeis; por que proferis palavras vãs?

12. hiszen magatok is mindnyájan láttátok. Miért tápláltok tovább is hiú reménységet?

13. Esta é a sorte que Deus reserva ao ímpio e a parte reservada ao violento pelo Todo-poderoso.*

13. Ezt a sorsot szánta Isten a gonosznak, ezt adta örökségül a Mindenható a zsarnoknak.

14. Se seus filhos se multiplicam, é para a espada e seus descendentes não terão o que comer.

14. Ha sok is a fia, kard várja õket, és nem lakhatik jól kenyérrel a sarjuk.

15. Seus sobreviventes serão sepultados na ruína e suas viúvas não os chorarão.

15. Maradékaikat pestis viszi sírba, és az özvegyeik nem tartanak gyászt.

16. Se amontoa prata como pó e se ajunta vestimentas como barro,

16. Ha ezüstöt halmoz fel, mintha csak por volna, a ruhát csak sárnak rakja csomóba.

17. que amontoe, mas é o justo quem as vestirá e o inocente herdará a prata.

17. Õ csak gyûjtögeti, de fel a jámbor ölti, az ezüstjét meg a tiszta örökli.

18. Constrói sua casa como a casa da aranha, como a choupana que o vigia constrói.*

18. Házát, mint a pók a hálóját, úgy építette, olyan az, mint a csõsz csinálta kunyhó.

19. Deita-se rico, mas é pela última vez. Quando abre os olhos, já deixou de sê-lo.

19. A gazdag lefekszik, nem kezdi el újra, felnyitja a szemét, és már semmi sincs meg.

20. O terror o invade como um dilúvio e um redemoinho o arrebata durante a noite.

20. Nappal, mint az árvíz, bajok zúdulnak rá, elfújja éjszaka a viharnak szele.

21. O vento do leste o leva e o faz desaparecer, varrendo-o violentamente de seu lugar.

21. Keleti szél viszi, nincsen maradása, elsöpri onnét, ahol a lakóhelye volt.

22. Precipitam-se sobre ele sem compaixão e é arrastado numa fuga desvairada.

22. Irgalmat nem ismerve nyilakat szór rá, menekülnie kell a hatalma elõl.

23. Sua ruína é aplaudida. De sua própria casa assobiarão sobre ele.

23. Kezüket összecsapva tapsolnak fölötte, és saját házából utána pisszegnek.