Jó, 19

1. Jó respondeu, então, nestes termos:

1. Jób akkor válaszolt és így szólt:

2. “Até quando afligireis a minha alma e me atormentareis com vossos discursos?

2. Meddig akartok még gyötörni, kínozni, beszédetekkel egyre marcangolni?

3. Eis que já por dez vezes me ultrajastes. Não vos envergonhais de me insultar?

3. Lám, már tízszer is kicsúfoltatok. Hát nem szégyellitek, hogy így rám törtök?

4. Mesmo que eu tivesse verdadeiramente pecado, minha culpa só diria respeito a mim mesmo.

4. Még akkor is, ha hibáztam volna, és ha bûnömben megátalkodnék,

5. Se vos quiserdes levantar contra mim, convencendo-me de ignomínia,

5. csakugyan arra törekedtek, hogy fölém kerüljetek, és gyalázatomat szememre vessétek?

6. sabei que foi Deus quem me afligiu e me cercou com sua rede.

6. Ismerjétek el, hogy Isten alázott meg, és õ volt, aki körülvett hálójával.

7. Se clamo: ‘Violência!’, ninguém me responde; levanto minha voz, e não há quem me faça justiça.

7. Ha erõszak miatt kiáltok, nem felel, és ha segítségért, akkor nincs igazam.

8. Ele fechou meu caminho para que eu não possa passar. E espalhou trevas pelas minhas veredas.

8. Áthatolhatatlan gátat emelt elém, és az ösvényemre sötétséget vetett.

9. Despojou-me da minha glória, tirou-me a coroa da cabeça.

9. Levetette rólam ünneplõ ruhámat, fejemrõl elragadta koronámat.

10. Demoliu-me por inteiro e pereço. Ele desenraizou minha esperança como uma árvore.

10. Megtört körös-körül, hogy belepusztulok, kitépte reményem, ahogy a fát szokták.

11. Acendeu a sua cólera contra mim, tratando-me como um inimigo.

11. És fölszította ellenem haragját, úgy tekint rám, mintha ellensége volnék.

12. Suas milícias se concentraram, construíram aterros para me assaltarem e acamparam em volta de minha tenda.

12. Egyesült erõvel jönnek seregei, ellenem sáncokat hánynak, és a sátorom körül táboroznak.

13. Meus irmãos foram para longe de mim, e meus amigos de mim se afastaram.

13. Testvéreim távol tartják magukat tõlem, barátaim egészen elidegenedtek.

14. Meus parentes e meus íntimos desapareceram, os hóspedes de minha casa esqueceram-se de mim.

14. Akik közel voltak és ismertek, mind elmaradtak, házam vendégei mind elfelejtettek.

15. Minhas servas olham-me como um estranho, sou um desconhecido para elas.

15. Még a szolgálók is idegennek néznek, csak valami jöttment vagyok a szemükben.

16. Chamo meu escravo e ele não responde, apesar de suplicá-lo com minha própria boca!

16. Szolgámat ha hívom, nem ad feleletet, úgy kell kérlelnem kedveskedõ szóval.

17. Minha mulher tem horror de meu hálito, sou repugnante aos meus próprios filhos.

17. Feleségem rossznak tartja leheletem, szagomat büdösnek érzik testvéreim.

18. Até as crianças caçoam de mim. Quando me levanto, troçam de mim.

18. Még a gyerekek is megvetnek, kicsúfolnak, amikor fölkelek.

19. Meus íntimos me abominam e até aqueles que eu amava voltam-se contra mim.

19. Menekülnek tõlem, akikkel barátkoztam, akiket szerettem, ellenséggé lettek.

20. Meus ossos estão colados à minha pele e à minha carne. E fujo com a pele de meus dentes.*

20. És a bõröm alatt elpusztul a húsom, csontjaim csupaszok, mint valami fogak.

21. Compadecei-vos de mim, compadecei-vos de mim, ao menos vós, que sois meus amigos, pois a mão de Deus me feriu.

21. Könyörüljetek meg rajtam, barátaim, mert utolért az Istennek keze.

22. Por que me perseguis como Deus e vos mostrais insaciáveis de minha carne?

22. Miért üldöztök ti is, akárcsak az Isten? Nem tudtok már végre jóllakni húsommal?

23. Quem dera se minhas palavras pudessem ser escritas! Quem dera fossem elas consignadas num livro,

23. Ó, bárcsak fölírná szavaim valaki, följegyezné õket egy táblára!

24. gravadas por estilete de ferro em chumbo, esculpidas para sempre numa rocha!

24. Ó, bár vasvésõvel, aztán íróónnal örökre bevésnék õket a sziklába!

25. Eu sei que meu vingador está vivo e que aparecerá, finalmente, sobre a terra.

25. Tudom jól, él ügyem szószólója, õ lép majd föl utoljára a földön.

26. Por detrás de minha pele, que envolverá isso, na minha própria carne, verei Deus.*

26. Hogyha fölébredek, maga mellé állít, és meglátom még testembõl az Istent.

27. Eu mesmo o contemplarei, meus olhos o verão, e não os olhos de outro. Meus rins se consomem dentro de mim.

27. Látni fogom, s õ a pártomon lesz, kit szemem lát, az nem lesz majd idegen, vágyódás tölti el veséimet.

28. Pois, se dizes: ‘Por que o perseguimos e como encontraremos nele uma razão para condená-lo?’.

28. Ti azt gondoljátok: "Hogyan üldözzük, hogy leljük meg benne a dolog gyökerét?"

29. Temei o gume da espada, pois a cólera de Deus persegue os maus e sabereis que há uma justiça!”.

29. De a kard élétõl mégiscsak féljetek, mert a bûnök ellen harcra kél a harag. Vegyétek észbe: Él még az ítélõ!