1. Amikor Demetriusz meghallotta, hogy Nikanor és csapatai elestek a harcban, másodszor is elküldte Júda földjére Bakchideszt és Alkimuszt, serege jobb szárnyával.

2. Galilea felé tartottak, és ostrom alá vették az Arbela vidékén fekvõ Mezalotot. Elfoglalták, és sok embert megöltek.

3. A 152. esztendõ elsõ hónapjában Jeruzsálem elõtt vertek tábort.

4. Aztán fölkerekedtek, és húszezer gyalogossal és kétezer lovassal Beerzet alá vonultak.

5. Júdás egy háromezer férfibõl álló válogatott sereggel Eleazában ütötte fel a táborát.

6. Amikor a töméntelen csapatot megpillantották, nagyon megrémültek, és sokan megszöktek a táborból. Csak nyolcszáz férfi maradt ott belõlük.

7. Amikor Júdás látta, hogy serege felbomlott, a harc pedig elkerülhetetlen, nagyon elcsüggedt, mert már nem volt rá ideje, hogy összegyûjtse õket.

8. Teljesen magába roskadt, és így szólt a megmaradottakhoz: "Rajta, rontsunk rájuk, ellenségeinkre! Hátha mégis legyõzzük õket."

9. Le akarták róla beszélni: "Nem vagyunk rá képesek - mondták. - Mentsük inkább az életünket. Aztán majd visszatérünk testvéreinkkel, és fölvesszük velük a harcot. Most túl kevesen vagyunk."

10. Júdás azonban így felelt: "Távol legyen tõlem, hogy ezt tegyem és meneküljek elõlük! Ha elérkezik az ideje, bátran meghalunk testvéreinkért. De nem hagyjuk, hogy becsületünkön szégyenfolt essék."

11. Ezzel a sereg kitört a táborból. Azok szembeszálltak velük. A lovasság kettéoszlott. A parittyások és az íjászok - a bátrabb elõharcosokkal egyetemben - a sereg élén nyomultak elõre. Bakchidesz maga a jobb szárnyon tartózkodott.

12. A csatasorok két oldalról közeledtek, s zengtek a kürtök. Júdás is megfúvatta a kürtöket.

13. A föld megremegett a harci zajtól. Reggeltõl estig folyt a küzdelem.

14. Akkor Júdás észrevette, hogy Bakchidesz, seregének a zömével a jobb szárnyon van. A bátrak mind csatlakoztak hozzá,

15. s legyõzték a jobb szárnyat. Egészen a hegység szélsõ lejtõjéig üldözték õket.

16. Amikor a bal szárnyon a szírek észrevették, hogy a jobb szárnyat szétverték, megfordultak, és gyalog Júdás és emberei nyomába eredtek.

17. Kemény csata volt, mindkét oldalon sokan megsebesültek és elestek.

18. Júdás is elesett, a többiek pedig menekültek.

19. Jonatán és Simon elvitték testvérüket, Júdást, és Modinban atyáik sírboltjába temették.

20. Egész Izrael megsiratta, és nagy gyászt tartott. Sok napig gyászolták és mondogatták:

21. "Hogy eshetett el a hõs, aki Izraelt megszabadította."

22. Júdás történetének többi részét, harcait és véghezvitt hõstetteit, nagyszerû cselekedeteit nem jegyezték föl, annyi volt belõlük.

23. Júdás halála után egész Izraelben elõkerültek a hitehagyottak és fellázadtak a gonosztevõk.

24. Azokban a napokban nagy éhínség támadt, mert az ország is eltévelyedett velük.

25. Bakchidesz istentelen embereket választott ki, és megtette õket az ország vezetõinek.

26. Ezek felkutatták és kifürkészték Júdás követõit, Bakchidesz elé hurcolták õket, aki aztán megbüntette és megfenyítette õket.

27. Így nagy üldözés folyt Izraelben, amilyen nem volt attól az idõtõl, hogy az utolsó próféta megjelent körükben.

28. Akkor Júdás követõi összegyûltek, és így szóltak Jonatánhoz:

29. "Mióta testvéred, Júdás meghalt, nincs senki, aki hozzá hasonló volna, és az ellenség, Bakchidesz, s egyáltalán népünk ellenségei ellen harcba szállna.

30. Ezért megválasztunk helyette fejedelmünknek és vezérünknek, hogy vezess bennünket a harcban."

31. Jonatán tehát átvette azokban a napokban a vezetést, és testvére, Júdás helyébe lépett.

32. Amikor ezt Bakchidesz meghallotta, az életére tört.

33. De Jonatán, valamint testvére, Simon és követõi tudomást szereztek róla, és Tekoa pusztájába menekültek. Aszfar közelében ütöttek tábort, a ciszternánál.

34. [Egy szombaton Bakchidesz értesült róla, s maga vonult át seregével a Jordánon.]

35. (Jonatán) elküldte testvérét a málhás csapat élén, és arra kérte barátait, a nabateusokat, engedjék meg, hogy rengeteg holmijukat náluk hagyhassák.

36. De Medabából kivonultak Amrai fiai, elfogták Jánost, mindennel együtt, ami vele volt és elhurcolták.

37. Ezek után az események után jelentették Jonatánnak és testvérének, Simonnak, hogy Amrai fiai lakodalmat tartanak, és Nadabatból nagy kísérettel viszik a menyasszonyt, egy tekintélyes kánaáni embernek a lányát.

38. Erre emlékezetükbe idézték testvérüknek, Jánosnak a vérét, kivonultak és elrejtõztek a hegyek közt egy szakadékban.

39. Amikor fölemelték tekintetüket és odanéztek, lám egy nagy, lármás menet - a võlegény meg barátai és rokonai közeledtek dob- és zeneszóval, fegyveresen.

40. Rejtekhelyükrõl rájuk törtek és legyõzték õket. Sokan súlyosan megsebesültek és elestek. A maradék a hegyekbe menekült. Mindent zsákmányul ejtettek.

41. Így a lakodalom gyászra változott, a muzsikaszó meg siratóénekre.

42. Miután megbosszulták testvérük vérét, visszatértek a Jordán mocsaras partjára.

43. Amikor Bakchidesz ezt meghallotta, egy szombaton nagy haderõvel a Jordán partvidékére vonult.

44. Jonatán így szólt embereihez: "Rajta! Vívjunk meg az életünkért! Mert ma másképp áll a dolog, mint tegnap vagy tegnapelõtt.

45. Lám, elölrõl is, hátulról is ütközet fenyeget. Jobbról és balról a Jordán vize, mocsár és vadon - nincs mód kitérni.

46. Könyörögjetek hát az éghez, hogy szabadítson ki benneteket ellenségeink hatalmából!"

47. Fellángolt a harc. Jonatán kinyújtotta kezét, hogy elérje Bakchideszt, de az kitért elõle és visszahúzódott.

48. Akkor Jonatán a vízbe vetette magát az övéivel, és átúsztak a túlsó partra. Azok nem keltek át utánuk a Jordánon.

49. Bakchidesz oldalán azon a napon mintegy ezer férfi elesett.

50. (Bakchidesz) visszatért Jeruzsálembe, és megerõsítette a városokat Júdában: várat épített Jerikóban, Emmauszban, Bet-Horonban, Bételben, Tamnatában, Faratonban és Tefonban, azután ellátta õket magas falakkal, kapukkal, és zárakkal,

51. majd õrséget helyezett el bennük, hogy hadakozzék Izraellel.

52. Bet-Cur városát is megerõsítette, továbbá Gézert, a várral egyetemben. Csapatokat telepített oda és élelmet tartalékolt.

53. Az ország vezetõ embereinek fiait elfogatta, és Jeruzsálem várába vitette õket, túsznak.

54. A 153. esztendõ második hónapjában Alkimusz elrendelte, hogy rombolják le a belsõ templomudvar falait. Megsemmisítette a próféták mûveit, hozzáfogott a romboláshoz.

55. De szélhûdés érte, így abbamaradt a munkája. Szája elnémult, megbénult, nem tudott többé beszélni, sem intézkedni házatája ügyeiben.

56. Alkimusz nagy kínok közt halt meg.

57. Halálát látva Bakchidesz visszatért a királyhoz, így két esztendeig nyugalom uralkodott Júda földjén.

58. A hitehagyottak tanácsot tartottak. "Lám - mondták -, Jonatán és emberei gondtalanul és nyugodtan élnek. Menjünk, hívjuk segítségül Bakchideszt, hogy egy éjszaka fogja el õket mind."

59. Elmentek hát hozzá, és tanácskoztak vele.

60. Erre hatalmas sereg élén elindult, hogy bevonuljon. Titokban levelet küldött híveinek Júdeába, hogy fogják el Jonatánt és embereit. De nem sikerült nekik, mert kitudódott a tervük.

61. Így azok fogtak el mintegy ötven férfit az ország lakói, a gonoszságok szerzõi közül, és megölték õket.

62. Ezután Jonatán és Simon visszavonultak embereikkel Betbassziba, a pusztába. A lerombolt városrészeket újra fölépítették és megerõsítették.

63. Amikor Bakchidesz ezt megtudta, összevonta egész haderejét, és Júdea férfiait is fegyverbe szólította.

64. Aztán kivonult és ostromolta, és ostromgépeket is alkalmazott.

65. Jonatán hátrahagyta testvérét, Simont a városban, maga pedig kevés emberrel bejárta az országot.

66. Legyõzte Odomerát és testvérét, valamint Farizin fiait, a saját táborukban. Amint gyõzni kezdtek, egyre gyarapodott seregük.

67. Simon és csapatai kitörtek a városból, és felgyújtották az ostromgépeket.

68. Majd harcot indítottak Bakchidesz ellen, és legyõzték. Nagy gondot okoztak neki, egész haditervét meghiúsították.

69. Erre haragra lobbant a hitehagyottak ellen, akik azt tanácsolták neki, hogy vonuljon be az országba. Sokat kivégeztetett közülük, aztán elhatározta, hogy visszatér hazájába.

70. Amikor Jonatán ennek hírét vette, követeket küldött hozzá, hogy kössenek békét, és kérje tõle a foglyok hazabocsátását.

71. (Bakchidesz) elfogadta az ajánlatot, és a javaslata szerint járt el. Megesküdött, hogy egész életében többé nem hoz rájuk bajt,

72. és hazaengedte a foglyokat is, akiket korábban magával hurcolt Izrael földjérõl. Aztán megfordult, és visszatért hazájába. Soha többé nem lépett erre a területre.

73. Így elcsendesedtek Izraelben a fegyverek. Jonatán Michmaszban telepedett le. Hozzáfogott az igazságszolgáltatáshoz és elûzte Izraelbõl az istenteleneket.





A humildade e a caridade são as “cordas mestras”. Todas as outras virtudes dependem delas. Uma é a mais baixa; a outra é a mais alta. ( P.e Pio ) São Padre Pio de Pietrelcina