János evangéliuma, 4
35. Vagy nem így beszéltek: Még négy hónap, és itt az aratás? Nos, azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket, és nézzétek meg a szántóföldeket: már megértek az aratásra.
35. Vagy nem így beszéltek: Még négy hónap, és itt az aratás? Nos, azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket, és nézzétek meg a szántóföldeket: már megértek az aratásra.
A János evangéliumának 4. fejezete Jézus Jacob kút melletti szamaritánus nővel való találkozásáról számol be. A beszélgetés során Jézus kijelenti, hogy ő a várt Messiás, és a nő megosztja a hírt honfitársaival. Az alábbiakban öt vers található a fejezetben szereplő témákkal kapcsolatban:
1 Korinthusok 3:6: "Az Apollo itatott, de Isten adta a növekedést." Ez a vers arra utal, hogy Jézus a szamaritánus nővel folytatott beszélgetés során a betakarítási metaforára utal, amely azt mutatja, hogy az általa ültett mag csírázni fog az örök életbe.
János 6:35: "Én vagyok az élet kenyere, aki hozzám jön, nem lesz éhes, és aki hisz bennem, soha nem lesz szomjas." Ebben a versben Jézus metaforikus nyelvet használ, hogy elmagyarázza, hogy ő az élő víz forrása, amely elárasztja a szamaritánus nő szellemi szomjúságát.
Zsoltár 36:9: "Mert az élet forrása benned van; a fényednek köszönhetően látjuk a fényt." Ez a zsoltár Jézus kinyilatkoztatásához kapcsolódik a szamaritánus nőnek, mint az élő víz forrása és a megváltáshoz vezető fény.
János 7:38: "Aki hisz bennem, ahogy a Szentírás mondja, az élő víz folyói elindulnak a méhéből." Ez a vers a Jézus által a szamaritánus nővel folytatott beszélgetés során alkalmazott élő víz metaforájához kapcsolódik, és megmutatja, hogy a Jézusba vetett hit miként lehet túlcsordulni másoknak áldásban.
1 János 4:16: "És tudjuk és hiszünk a szeretetben, hogy Isten iránti értünk van. Isten a szeretet, és aki szerelmes marad, Istenben marad, és Isten benne." Ez a vers a szeretet üzenetéhez kapcsolódik, amelyet Jézus megoszt a szamaritánus nővel, és megmutatja, hogy az Istenbe vetett hit hogyan változtathatja meg az emberek életét.
“O bem dura eternamente.” São Padre Pio de Pietrelcina
