Izajás könyve, 22

1. Fenyegetõ jövendölés a látomás völgye ellen: Ugyan mi lelt téged, hogy egész néped fölment a háztetõkre,

2. te zajongó, forrongó, te ujjongó város? Akiket megöltek benned, nem kard élén vesztek el, s akik elpusztultak, nem harcban estek el.

3. Minden fõembered megfutamodott, fogságba jutottak, mielõtt íjukat kifeszítették volna. Legbátrabb vitézeidet bilincsbe verték, amikor menekülni készültek messze földre.

4. Ezért azt mondom: "Fordítsátok el arcotokat tõlem, mert keserves sírás fojtogat. Ne próbáljatok vigasztalni népem leányának pusztulása miatt."

5. Mert ez az eltiprásnak és a zûrzavarnak a napja, az Úrtól, a Seregek Istenétõl való. A látomás völgyében leomlott egy fal, és segítségért a hegy felé kiáltanak.

6. Elám elõvette a tegezt, Arám is fölnyergelte lovait, és Kir elõszedte a pajzsot.

7. Gyönyörû völgyeid megtelnek harci szekerekkel, lovasok ütik fel táborukat kapuidnál:

8. Júda védelme kudarcot vall. Azon a napon a tekintetetek az Erdei Palota fegyverzete felé fordult.

9. Figyeljétek, hogy Dávid városán milyen sok rés támadt. Összegyûjtöttétek az Alsó-tó vizeit,

10. megszámoltátok Jeruzsálem házait, és házakat romboltatok le, hogy megerõsítsétek a várfalat.

11. A két fal között medencét csináltatok a régi tó vize számára. De nem néztek fel arra, aki ezt teremtette, s nem tekintettetek föl arra, aki mindent régtõl fogva alkotott.

12. És az Úr, a Seregek Istene azon a napon sírásra és jajgatásra hívott fel benneteket, meg arra, hogy nyírjátok meg fejeteket s öltsetek magatokra szõrruhát.

13. De ehelyett, lám, öröm és vigasság hallik. Borjakat vágnak, juhokat ölnek, húst esznek és bort isznak: "Együnk-igyunk - mondják -, mert holnap úgyis meghalunk!"

14. Ám én ezt a kinyilatkoztatást kaptam a Seregek Urától, a fülembe: "Bizony, ezt a gonoszságot nem bocsátom meg nektek, míg csak meg nem haltok." Az Úr, a Seregek Istene mondta ezt.

15. Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Eredj és menj be ahhoz az intézõhöz, Sebna udvarnagyhoz,

16. aki sírhelyet vágatott magának a magasban, sírkamrát készíttetett magának a sziklában: "Mi jogod van itt neked, és vannak-e itt rokonaid, hogy sírhelyet vágatsz magadnak ezen a helyen?

17. Lám, az Úr egyetlen csapással leterít, megragad és messze elhajít.

18. Mint egy gombolyagot, összegöngyöl, s mint egy labdát, egy távoli földre dob. Ott halsz meg, s odamennek kocsijaid is, amelyekre oly büszke voltál, te, gyalázata urad házának!"

19. Kivetlek tisztségedbõl, és elmozdítalak hivatalodból.

20. Azon a napon elhívom szolgámat, Eljákimot, Hilkijahu fiát,

21. és a köntösödbe öltöztetem, s körülövezem az öveddel. A kezébe adom hatalmadat. Így mintegy atyja lesz Jeruzsálem lakóinak és Júda házának.

22. Az õ vállára teszem le Dávid házának kulcsát, amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja.

23. Mint a szeget, szilárd helyre verem be, és dicsõséges trónjává lesz atyja házának.

24. De amikor ráaggatják atyja házának egész sokaságát, a fiak és unokák seregét, minden apró edényt, az összes ivóedényt és az összes korsót,

25. azon a napon a Seregek Urának szava szerint engedni fog a szeg, amelyet szilárd helyre vertek be, sõt letörik, és a földre hull. És ami rajta függött, összetörik, mert az Úr mondta ezt.