Katolinen Raamattu
 

Bölcsesség könyve, 17

2. Azt hitték ugyanis az elvetemültek, hogy elnyomhatják a szent népet, de aztán a sötétség fogságában és az éjszaka bilincseiben kellett ténferegniük, bezárva házaikba, számkivetve az örök gondviselés színe elõl.

Aiheeseen liittyvät säkeet Bölcsesség könyve, 17:

A bölcsesség könyvének 17. fejezete a félelem és az éjszakai terror témájával foglalkozik, amely alvás közben kísérti az embereket. A szerző bemutatja, hogy ezek a félelmek hogyan képezik az emberi képzelet eredményét, és hogyan lehet legyőzni őket az ok és az Istenbe vetett bizalom segítségével. Az alábbiakban öt vers található az ezekhez a témákhoz:

Zsoltár 34:5: "Kerestem az Urat, és ő üdvözölt engem; minden félelmemből kiszabadított." Ez a vers arról szól, hogy fontos Isten felkutatása a félelem kényelme és felszabadítása érdekében.

Ézsaiás 41:10: "Ne félj, mert veled vagyok; ne félj, mert én vagyok az istened. Megerősítlek és segítek neked; a győztes jobb kezemmel foglak tartani." Ez a vers megmutatja, hogy Isten jelenléte hogyan lehet az erő és a bátorság forrása a félelem leküzdésére.

Máté 6:34: "Ezért ne aggódj a holnap miatt, mert a holnap a saját aggodalmait fogja hozni. A saját gonoszod minden nap elég." Ez a vers arról szól, hogy fontos a jelen megélése a jövő leküzdése nélkül, ami félelemhez és szorongáshoz vezethet.

2 Timóteus 1:7: "Mert Isten nem a gyávaság, hanem a hatalom, a szeretet és az egyensúly szellemét adott nekünk." Ez a vers kiemeli, hogy az Istenbe vetett bizalom hogyan segíthet a félelem leküzdésében és az érzelmi egyensúly megtalálásában.

1 János 4:18: "A szerelemben nincs félelem; ellenkezőleg a tökéletes szerelem kitoloncolja a félelmet, mert a félelem feltételezi a büntetést. Aki fél, hogy nem tökéletes a szerelemben." Ez a vers megmutatja, hogy a szeretet mennyire lehet biztonság és béke forrása, segítve a félelem és a szorongás leküzdését.





“Subamos sem nos cansarmos, sob a celeste vista do Salvador. Distanciemo-nos das afeições terrenas. Despojemo-nos do homem velho e vistamo-nos do homem novo. Aspiremos à felicidade que nos está reservada.” São Padre Pio de Pietrelcina