Löydetty 215 Tulokset: zsidó templom
Szuza várában élt egy zsidó férfi. Mardokeusnak hívták, s Jairnak volt a fia, (aki) Simi fia volt, az meg Kis fia Benjamin törzsébõl. (Eszter könyve 2, 5)
De hiába ismételték neki napról napra, nem hallgatott rájuk. Ekkor jelentették Ámánnak, s kíváncsiak voltak, vajon Mardokeus továbbra is úgy viselkedik-e, megmondta ugyanis nekik, hogy zsidó. (Eszter könyve 3, 4)
Mindez azonban nem elégít ki, amíg látom, hogy a zsidó Mardokeus a királyi kapunál ül." (Eszter könyve 5, 13)
A király így szólt Ámánhoz: "Vedd gyorsan a ruhát meg a lovat, s ahogy mondtad, tégy úgy a zsidó Mardokeussal, aki a királyi kapu elõtt ül. A mondottakból ne mulassz el semmit." (Eszter könyve 6, 10)
Achasvéros király így szólt Eszter királynéhoz és a zsidó Mardokeushoz: "Lám, Ámánnak a házát Eszternek ajándékoztam, õt magát meg akasztófára húzattam, mert a zsidókra emelte kezét. (Eszter könyve 8, 7)
A királyi tartományokban lakó többi zsidó is összegyûlt, hogy megvédje életét. Bosszút álltak ellenségeiken és lemészároltak közülük hetvenötezret, de zsákmányért nem nyújtották ki kezüket. (Eszter könyve 9, 16)
"Az agagita Hamdata fia, Ámán, minden zsidó üldözõje vesztükre tört a zsidóknak, s "purt", azaz sorsot vetett megsemmisítésükre és pusztulásukra. (Eszter könyve 9, 24)
hogy tartsák meg a purim e napjait a meghatározott idõben, ahogyan a zsidó Mardokeus meghagyta, s amint kötelezte õket és utódaikat, egybekötve vele a böjtöt és a siránkozást. (Eszter könyve 9, 31)
Ezt olvassuk bennük: "A zsidó Mardokeus a második volt Achasvéros király után, a zsidók elõtt tekintélyes ember, testvérei sokaságának körében pedig kedves, mert népe javát kereste, a fajtájának boldogulása érdekében szólt." (a) Mardokeus így szólt: "Mindent Isten vitt végbe. (b) Emlékezz az álomra, amelyet ezekkel az eseményekkel kapcsolatban láttam - semmi sem maradt beteljesületlenül: (c) sem a kis forrás, amely folyóvá dagadt, sem a fény, amely felragyogott, sem a nap, sem pedig a víz bõsége. Eszter ez a folyó, akit a király felségül vett és királynévá tett. (d) A két sárkány én vagyok meg Ámán. (e) A nemzetek azok, akik összegyûltek, hogy kiirtsák a zsidók nevét. (f) Népem, Izrael az Istenhez kiáltott és megszabadult. Mert az Úr óvott meg minket ezektõl a bajoktól. Az Úr vitte végbe ezeket a jeleket és csodákat, amilyeneket a pogányok között nem mûvelt soha. (g) Valójában õ rendelt két sorsot, egyet Isten népe javára, egyet a pogány népek számára. (h) S ezek a sorsok beteljesedtek minden népen az õ terve szerint a meghatározott órában, idõben és napon. (i) Isten akkor megemlékezett népérõl, s igazságot szolgáltatott örökségének. (k) Ezért ezek a napok, Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napja az ünnepi összejövetel, az öröm és vigasság napjai lesznek az Úr színe elõtt minden nemzedéken át, örökkön-örökké népében, Izraelben." (l) Ptolemeusz és Kleopatra uralkodásának 4. évében Dosziteus, aki papnak és levita származásúnak mondta magát, valamint fia, Ptolemeusz hozták ezt a purimra vonatkozó levelet. Azt állították róla, hogy hiteles és a jeruzsálemi közösségbõl való Lüzimachosz fordította le, Ptolemeusznak a fia. (Eszter könyve 10, 3)
továbbá az áldozati kenyér asztalát, az áldozati edényeket, tálakat, az aranyfüstölõket, a kárpitot, a koszorúkat és a templom homlokzatáról az aranydíszeket; mind leszedte õket. (Makkabeusok I. könyve 1, 22)
A szentélyt is újra fölépítették, és fölszentelték a templom belsejét meg az elõudvarokat. (Makkabeusok I. könyve 4, 48)
Az illatáldozat oltárán tömjént égettek, a mécstartón pedig meggyújtották a mécseseket, és ezek megvilágították a templom belsejét. (Makkabeusok I. könyve 4, 50)
