Löydetty 23 Tulokset: vonta

• és mondta: "Áldott legyen az Úr, uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg szeretetét és hûségét uramtól. Az Úr egyenesen uram testvérének házába vezetett." (Teremtés könyve 24, 27)

• Ezért Egyiptom királya felelõsségre vonta õket: "Miért jártatok így el, és miért kíméltétek meg a fiúkat? " (Kivonulás könyve 1, 18)

• (Elkészítette) a hozzá szükséges öt oszlopot és a kapcsokat. Az oszlopfejeket és a gyûrûket arannyal vonta be, a talpakat pedig ezüstbõl öntötte. (Kivonulás könyve 36, 38)

• A rudakat akácfából készítette és arannyal vonta be. Ezekkel vitték az asztalt. (Kivonulás könyve 37, 15)

• A hordozórudakat akácfából csinálta és arannyal vonta be. (Kivonulás könyve 37, 28)

• Akkor így szólt legidõsebb fiához, Jeterhez: "Rajta, öld meg õket!" A fiú azonban nem vonta ki kardját, mert félt, hiszen még gyermek volt. (Bírák könyve 8, 20)

• így egész Izrael megtudta az újságot: "Saul leütötte a filiszteusok helytartóját, s Izrael magára vonta a filiszteusok haragját." A nép Gilgalban Saul köré gyûlt. (Sámuel I. könyve 13, 4)

• Ám Saulnak volt egy mellékfelesége; Ricpának hívták, és Ajjának volt a lánya. Abner magáévá tette. Erre Isbaal kérdõre vonta Abnert: "Miért közeledtél atyám mellékfeleségéhez?" (Sámuel II. könyve 3, 7)

• Ha aztán valaki odament és leborult elõtte, kezét nyújtotta neki, magához vonta és megölelte. (Sámuel II. könyve 15, 5)

• Erre a király magához hívatta Jehojada fõpapot és kérdõre vonta: "Miért nem sürgeted a levitákat, hogy Júdából és Jeruzsálembõl beszedjék az adót, amelyet Mózes, az Úr szolgája vetett ki Izrael közösségére a megnyilatkozás sátora javára. (Krónikák II. könyve 24, 6)

• Ezért az Úr megharagudott Amacjára, elküldte hozzá egyik prófétáját, és az kérdõre vonta: "Hogy tudtad szolgálni egy nép isteneit, amelyek saját népüket sem tudták megmenteni kezedtõl?" (Krónikák II. könyve 25, 15)

• Lábára sarut húzott, s föltette nyakláncait, karpereceit, gyûrûit, fülönfüggõit, s minden ékszerét. Olyan szép lett, hogy minden embernek magára vonta a tekintetét, aki csak látta. (Judit könyve 10, 4)