Löydetty 87 Tulokset: véget
A rudak olyan hosszúak voltak, hogy bár a szentélyben a hátulsó rész elõtt állva látni lehetett a rudak végét, de kint már nem látszottak. Ott maradt mind a mai napig. (Királyok I. könyve 8, 8)
Ellenségeink így vélekedtek: "Nem szabad megtudniuk és észrevenniük semmit, amíg köztük nem leszünk. Akkor majd lemészároljuk õket és véget vetünk a munkának." (Nehemiás könyve 4, 5)
A fal építésekor is kivettem részemet a munkából, jóllehet nem vettem magamnak földet. S embereim is mind megfogták a dolog végét. (Nehemiás könyve 5, 16)
Minden idõben magasztald Istent, az Urat, és tõle kérd, hogy az egyenes úton járhass, s hogy útjaid és szándékaid jó véget érjenek. Egy népnek sem adatott meg a bölcsesség, hanem az Úr ad minden jót. Akit akar, azt fölemeli, akit akar, azt megalázza egészen az alvilág fenekéig. Édes fiam, ne feledd el tanácsaimat, ne vesszenek ki szívedbõl! (Tóbiás könyve 4, 19)
Eszter újra a király elé járult, hogy beszéljen vele. Lába elé borult, sírt és könyörgött, hogy vessen véget annak a gonoszságnak és tervnek, amelyet az agagita Ámán a zsidók ellen kigondolt. (Eszter könyve 8, 3)
Hiú beszédetek soha nem ér véget? Vajon mi ingerelt, hogy szembeszállj velem? (Jób könyve 16, 3)
Véget vet az ember (lenn) a sötétségnek, azután feltúrja utolsó zugáig a sziklakõzetet - addig éjszaka borult rá. (Jób könyve 28, 3)
Hogyha szót fogadnak és szolgálják, akkor boldogságban érnek napjaik véget, az éveik meg csupa örömben. (Jób könyve 36, 11)
Ezért napjaikat megrövidítette, éveiknek hamar véget vetett. (Zsoltárok könyve 78, 33)
Azok közé sorolnak, akik sírba szállnak, olyan ember vagyok, ki a végét járja. (Zsoltárok könyve 88, 5)
De te ugyanaz maradsz, és éveid nem érnek véget. (Zsoltárok könyve 102, 28)
Minden nagyságnak láttam a végét, de parancsod átnyúlik a messze végtelenbe. (Zsoltárok könyve 119, 96)
