Löydetty 203 Tulokset: téged
amikor látjátok, hogy a tömeg elõttetek és mögöttetek imádja õket. Inkább mondjátok magatokban: "Egyedül téged illet imádás, Urunk!" (Báruk könyve 6, 5)
Ami meg téged illet, emberfia, ne félj tõlük, s ne remegj, amikor ezt mondják: Tövisek vesznek körül és skorpiókon ülsz. Ne félj szavaiktól, és ne remegj arcuktól, mert hiszen lázongó nemzedék! (Ezekiel könyve 2, 6)
Gyûlölettel telve bánnak veled, elviszik munkád gyümölcsét, téged meg otthagynak teljesen meztelenül. Így leleplezõdik szemérmetlenséged és szégyenletes paráználkodásod. (Ezekiel könyve 23, 29)
Leányvárosaidat, amelyek a szárazföldön vannak, karddal pusztítja el, téged meg sánccal vesz körül; sáncot hány és pajzsot emel ellened, (Ezekiel könyve 26, 8)
Kezedbe adta az emberek fiait, a mezõ vadjait és az ég madarait, bárhol vannak, és téged tett meg mindnyájuk urává. Te vagy az arany fõ. (Dániel könyve 2, 38)
Most már egész szívünkkel téged követünk, téged félünk, és a te nevedet keressük. (Dániel könyve 3, 41)
Elmentek a királyhoz és követelték: "Add ki nekünk Dánielt, mert különben téged ölünk meg házad népével együtt." (Dániel könyve 14, 29)
Senki ne vádoljon? Senki ne pereljen? Pap, téged vádollak! (Ozeás könyve 4, 4)
Mégis hozzám kiáltanak: "Ismerünk téged, Izrael Istene!" (Ozeás könyve 8, 2)
Megcsalt szíved kevélysége, téged, aki a sziklák repedéseiben lakol, aki magasra építed lakóhelyedet, és azt mondod szívedben: "Ki taszíthat engem le a földre?" (Abdiás könyve 1, 3)
Gyötrõdj fájdalmadban és jajgass, mint a vajúdó asszony, Sion leánya, mert lám, most kimész a városból, és a mezõn fogsz lakni. Elmész egészen Bábelig, de ott megszabadulsz, ott kiszabadít téged az Úr ellenségeid kezébõl. (Mikeás könyve 4, 10)
Téged is körülvesznek, le fognak igázni; te is kereshetsz majd menedéket ellenfeleid elõl. (Náhum könyve 3, 11)