Löydetty 183 Tulokset: soha
S ha meghaltak is, ez még nem ok arra, hogy minket büntess. Halj meg te is utánuk, ne lássunk tõled soha az életben se fiút, se lányt!" (Tóbiás könyve 3, 9)
Adj alamizsnát a vagyonodból. Ne fordítsd el arcodat a szegénytõl soha, s akkor Isten sem fordítja el arcát tõled. (Tóbiás könyve 4, 7)
De õ csak erõsködött: "Hagyd el, úgyis hiába akarsz becsapni. Meghalt a fiam." Mindennap kiment és kémlelte az utat, amelyiken elment a fia. Senkinek sem hitt már. Amikor a nap lenyugodott, õ is hazament, hogy aztán egész éjjel keseregjen és sírjon, mert nem jött álom a szemére. Egy falat nem sok, de annyit sem evett egész nap, éjjel meg egyfolytában siratta a fiát, Tóbiást. Amikor vége lett a két hétig tartó lakodalomnak - Ráguel megfogadta, hogy ilyet rendez a lányának -, azt mondta Tóbiás Ráguelnek: "De most már engedj el! Különben apám és anyám azt hiszi, hogy soha többé nem lát. Arra is kérlek, atyám, engedd meg, hogy visszatérjek apámhoz: mondtam már, milyen állapotban hagytam otthon." (Tóbiás könyve 10, 7)
Próbára teszitek az Urat, a Mindenhatót? Így nem ismeritek meg nagyságát soha! (Judit könyve 8, 13)
A bizalom, amirõl bizonyságot tettél, nem vész ki soha az emberek szívébõl, hanem mindörökké megemlékeznek az Isten hatalmáról. (Judit könyve 13, 19)
Ezt olvassuk bennük: "A zsidó Mardokeus a második volt Achasvéros király után, a zsidók elõtt tekintélyes ember, testvérei sokaságának körében pedig kedves, mert népe javát kereste, a fajtájának boldogulása érdekében szólt." (a) Mardokeus így szólt: "Mindent Isten vitt végbe. (b) Emlékezz az álomra, amelyet ezekkel az eseményekkel kapcsolatban láttam - semmi sem maradt beteljesületlenül: (c) sem a kis forrás, amely folyóvá dagadt, sem a fény, amely felragyogott, sem a nap, sem pedig a víz bõsége. Eszter ez a folyó, akit a király felségül vett és királynévá tett. (d) A két sárkány én vagyok meg Ámán. (e) A nemzetek azok, akik összegyûltek, hogy kiirtsák a zsidók nevét. (f) Népem, Izrael az Istenhez kiáltott és megszabadult. Mert az Úr óvott meg minket ezektõl a bajoktól. Az Úr vitte végbe ezeket a jeleket és csodákat, amilyeneket a pogányok között nem mûvelt soha. (g) Valójában õ rendelt két sorsot, egyet Isten népe javára, egyet a pogány népek számára. (h) S ezek a sorsok beteljesedtek minden népen az õ terve szerint a meghatározott órában, idõben és napon. (i) Isten akkor megemlékezett népérõl, s igazságot szolgáltatott örökségének. (k) Ezért ezek a napok, Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napja az ünnepi összejövetel, az öröm és vigasság napjai lesznek az Úr színe elõtt minden nemzedéken át, örökkön-örökké népében, Izraelben." (l) Ptolemeusz és Kleopatra uralkodásának 4. évében Dosziteus, aki papnak és levita származásúnak mondta magát, valamint fia, Ptolemeusz hozták ezt a purimra vonatkozó levelet. Azt állították róla, hogy hiteles és a jeruzsálemi közösségbõl való Lüzimachosz fordította le, Ptolemeusznak a fia. (Eszter könyve 10, 3)
Az az éjjel meg maradjon magtalan! Ne lásson soha hangos vigadozást! (Jób könyve 3, 7)
Gondold meg: életem csupán egy lehelet, szemem soha többé nem lát boldogságot. (Jób könyve 7, 7)
S a szem, amely most lát, soha többé nem lát, keresõ szemeddel nem találsz, nem leszek. (Jób könyve 7, 8)
Házába nem mehet soha többé vissza, és otthona nem látja soha viszont. (Jób könyve 7, 10)
Tenger fájdalmam iszonyattal tölt el, jól tudom, hogy nem oldozol soha fel. (Jób könyve 9, 28)
Hiú beszédetek soha nem ér véget? Vajon mi ingerelt, hogy szembeszállj velem? (Jób könyve 16, 3)
