Löydetty 2941 Tulokset: mag
Azután a szolga kiválasztott tíz tevét ura tevéi közül, és különféle drágaságaiból is vett magához. Elindult, és elment Aram Naharajimba, Nachor városába. (Teremtés könyve 24, 10)
Megvárta, amíg eleget ivott, majd így szólt: "Merítek tevéidnek is, míg teleisszák magukat." (Teremtés könyve 24, 19)
Erre a férfi meghajtotta magát, leborult az Úr elõtt, (Teremtés könyve 24, 26)
Utána meghajtottam magam, leborultam Isten elõtt, dicsõítettem az Urat, uramnak, Ábrahámnak Istenét, aki egyenes úton vezetett, hogy uram testvérének leányát elvigyem fiának. (Teremtés könyve 24, 48)
Õ legyen urad fiának felesége, ahogy az Úr megmondta." Mikor Ábrahám szolgája hallotta szavaikat, imádkozva földre vetette magát az Úr elõtt. (Teremtés könyve 24, 52)
"Hívjuk a lányt - mondták õk -, és kérdezzük meg tõle magától." (Teremtés könyve 24, 57)
megkérdezte a szolgát: "Ki az a férfi ott, aki a mezõn felénk tart?" "Õ a mi urunk" - felelte. Erre vette a fátyolt és elfödte magát. (Teremtés könyve 24, 65)
Izsák sátrába vitte, magához vette Rebekkát, s az a felesége lett. Izsák megszerette õt, úgyhogy megvigasztalódott anyjának elvesztésén. (Teremtés könyve 24, 67)
Izsák megkérdezte: "Miért jöttök hozzám, hiszen gyûlöltök és elküldtetek magatoktól?" (Teremtés könyve 26, 27)
Mikor Izsák megöregedett és szeme elhomályosult, úgyhogy nem látott, magához hívta idõsebb fiát, Ézsaut, és így szólt: "Fiam!" "Itt vagyok" - felelte. (Teremtés könyve 27, 1)
Kardodból kell élned és testvérednek kell szolgálnod. De ha rugdalódzol, lerázod igáját magadról. (Teremtés könyve 27, 40)
"Ézsau ettõl fogva gyûlölte Jákobot az áldás miatt, amellyel apja megáldotta. Ézsau így szólt magában: "Nemsokára közeledik a gyász ideje atyám halála miatt, akkor majd leütöm testvéremet, Jákobot." (Teremtés könyve 27, 41)