Löydetty 44 Tulokset: halott

  • Ne vegye hát, uram királyom szívére a dolgot, és ne gondolja, hogy mind meghaltak a királyfiak. Nem, hanem csak Amnon halott." (Sámuel II. könyve 13, 33)

  • De Joáb azt felelte neki: "Ma nem viszel örömhírt, majd máskor; ma nem viszel jó újságot, hiszen a király fia halott." (Sámuel II. könyve 18, 20)

  • Erre éjnek idején fölkelt, s míg szolgálód aludt, elvette mellõlem fiamat és saját keblére fektette, az õ halott fiát meg az én keblemre tette. (Királyok I. könyve 3, 20)

  • Amikor fölkeltem, hogy megszoptassam, lám, halott volt a fiam. De virradatkor jobban megnéztem, s kiderült, hogy nem az én fiam volt, akit szültem." (Királyok I. könyve 3, 21)

  • A másik asszony azonban ellene vetette: "Nem igaz, a te fiad halott, s az enyém az élõ." Így vitatkoztak a király elõtt. (Királyok I. könyve 3, 22)

  • Erre a király azt mondta: "Ez azt állítja: Az az én fiam ott, mármint az élõ, s a te fiad a halott. Az meg kijelentette: Nem igaz, a te fiad a halott, az enyém az élõ." (Királyok I. könyve 3, 23)

  • Amikor azonban Hadad Egyiptomban hírét vette, hogy Dávid megtért atyáihoz, a sereg vezére, Joáb meg halott, Hadad megkérte a fáraót: "Engedj el, hadd térjek vissza hazámba!" (Királyok I. könyve 11, 21)

  • Majd jelentették Izebelnek: "Nabotot megköveztük, halott." (Királyok I. könyve 21, 14)

  • Mihelyt Izebel meghallotta, hogy Nabotot agyonkövezték, azt mondta Izebel Achábnak: "Nos, vedd birtokba Nabot szõlejét, amelyet nem akart neked pénzért átengedni. Mert Nabot nem él többé, halott." (Királyok I. könyve 21, 15)

  • Amikor Acháb meghallotta, hogy Nabot halott, fogta magát Acháb, elment a jiszreelita Nabot szõlejébe és birtokba vette. (Királyok I. könyve 21, 16)

  • A király halott!" Szamariába mentek és Szamariában temették el a királyt. (Királyok I. könyve 22, 37)

  • Amikor Achaszja anyja, Atalja látta, hogy fia halott, az egész királyi családot kiirtotta. (Királyok II. könyve 11, 1)


“Aquele que procura a vaidade das roupas não conseguirá jamais se revestir com a vida de Jesus Cristo.” São Padre Pio de Pietrelcina