Löydetty 38 Tulokset: hírül
A történtek után hírül hozták Ábrahámnak: Milka is fiúkat szült testvérednek, Nachornak: (Teremtés könyve 22, 20)
Hírül hozták neki: "József él, õ parancsol Egyiptom egész földjén." De a szíve hideg maradt, mivel nem hitt nekik. (Teremtés könyve 45, 26)
A történtek után hírül vitték Józsefnek: "Nézd, atyád beteg." Magával vitte két fiát, Manasszét és Efraimot. (Teremtés könyve 48, 1)
Sziszerának hírül vitték, hogy Abinoám fia, Bárák fölvonult a Tábor hegyére. (Bírák könyve 4, 12)
Hírül vitték ezt Jotamnak. Erre elment és fölállt Gerizim hegyének a csúcsára és harsány hangon így szólt hozzájuk: "Hallgassatok meg Szichem elõkelõi, akkor Isten is meghallgat benneteket! (Bírák könyve 9, 7)
Neked kell hírül adnod neki, hogy minden idõre kimondtam házára az ítéletet, mert tudta, hogy fiai káromolták Istent, mégsem tiltotta meg nekik. (Sámuel I. könyve 3, 13)
Ebjatár hírül vitte Dávidnak, hogy Saul felkoncoltatta az Úr papjait. (Sámuel I. könyve 22, 21)
Amikor Saulnak hírül vitték, hogy Dávid levonult Keilába, Saul kijelentette: "Isten a kezembe adta, hiszen maga vágta el az útját, amikor kapukkal és zárakkal ellátott városba ment." (Sámuel I. könyve 23, 7)
Saul kivonult embereivel, hogy felkutassa. Amikor ezt hírül vitték Dávidnak, felhúzódott arra a sziklára, amely Maon pusztájában található. Saul megtudta, és utána ment Dávidnak Maon pusztájára. (Sámuel I. könyve 23, 25)
Akkor Júda férfiai elmentek, és Dávidot fölkenték Júda házának királyává. Dávidnak hírül vitték, hogy a gileádi Jábes lakói eltemették Sault. (Sámuel II. könyve 2, 4)
Amikor aztán hírül vitték Dávid királynak: "Az Úr megáldotta Obed-Edom egész házanépét és mindenét, amije csak van az Isten ládájáért", akkor Dávid elment, és Obed-Edom házából nagy örömmel Dávid városába vitte Isten ládáját. (Sámuel II. könyve 6, 12)
Amikor Dávidnak hírül vitték a dolgot, eléjük küldött, mert nagy gyalázat érte ezeket a férfiakat, s azt üzente nekik a király: "Maradjatok Jerikóban, míg ki nem nõ újra a szakállatok, s csak aztán térjetek vissza!" (Sámuel II. könyve 10, 5)