Löydetty 44 Tulokset: evett
Az asszony látta, hogy a fa élvezhetõ, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcsébõl, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belõle. (Teremtés könyve 3, 6)
Izsák Ézsaut szerette, mert szívesen evett vadat. Rebekka ellenben Jákobot szerette. (Teremtés könyve 25, 28)
Jákob pedig adott neki kenyeret és lencsefõzeléket. Evett és ivott, felállt és kiment. Ilyen kevésre becsülte Ézsau az elsõszülöttség jogát. (Teremtés könyve 25, 34)
"Tedd akkor elém - mondta -, hadd egyem fiamnak zsákmányából, hogy lelkem megáldjon." Eléje tette és evett. Aztán bort hozott neki, és õ ivott. (Teremtés könyve 27, 25)
Tehát egész vagyonát rábízta Józsefre, s nem törõdött semmivel, csak az étellel, amit evett. József amellett szép külsejû és szép arcú volt. (Teremtés könyve 39, 6)
Negyven nap és negyven éjjel idõzött ott az Úrnál, közben semmit sem evett és semmit sem ivott. Felírta a kõtáblákra a szövetség szavait, a tíz kijelentést. (Kivonulás könyve 34, 28)
Aki aludt benne, mossa ki a ruháját. Aki evett benne, mossa ki a ruháját. (Leviták könyve 14, 47)
Ha Izrael házából bármelyik ember, vagy bármelyik köztetek élõ idegen vért eszik, mindegy hogy milyen vért, ellene fordulok annak, aki vért evett és kiirtom a népbõl. (Leviták könyve 17, 10)
Jákob evett a jóllakásig, Telt lett Jesurun és kirúgott a hámból. Eltaszította Istenét, aki teremtette, Üdvössége szikláját megvetette. (Második Törvénykönyv 32, 15)
Evés idején Boász odaszólt neki: "Gyere ide, egyél ebbõl a kenyérbõl és mártsd be falatodat a borecetbe!" Leült hát az aratók közé. (Boász) odaöntött neki egy halom pörkölt gabonát. Evett a jóllakásig, és még maradt is neki belõle. (Rut könyve 2, 14)
Fogta, és visszament a városba, és megmutatta anyósának, amit összeszedett. S azt is megmutatta, ami megmaradt neki, amikor már eleget evett és odaadta neki. (Rut könyve 2, 18)
Amikor Boász evett és ivott, mint aki jól végezte dolgát, az árpahalom szélén nyugalomra tért. Rut csendben odalopódzott, fölemelte lábánál a takarót és odafeküdt. (Rut könyve 3, 7)
