Löydetty 181 Tulokset: efa

  • Kezei aranyhengerek, tarsiskõvel kirakva. A teste elefántcsont, tele zafirral. (Énekek éneke 5, 14)

  • A nyakad mása elefántcsonttorony, szemed a hesboni tavakhoz hasonlít, a Bat-Rabbim felé vezetõ kapunál. Az orrod olyan, mint a Libanon tornya, amely Damaszkusz felé néz. (Énekek éneke 7, 5)

  • Bolonddal ne tréfálj, nehogy a nemzetségedet szidja. (Sirák fia könyve 8, 4)

  • Újholdjaitokat és zarándoklataitokat egész szívembõl gyûlölöm, terhemre lettek. Már belefáradtam, hogy elviseljem õket. (Izajás könyve 1, 14)

  • "A téglaépületek leomlottak, majd kockakövekbõl építjük fel újra. A vadfügefákat kivágták, majd cédrusfákat ültetünk helyükbe." (Izajás könyve 9, 9)

  • Az lesz vele, mint amikor az arató összefog egy maroknyi száron álló gabonát, és letépi róluk a kalászokat. Vagy amikor kalászt szed valaki Refaim völgyében: (Izajás könyve 17, 5)

  • s az ég seregei szétoszlanak. Mint a könyvtekercs, összegöngyölõdnek az egek, és seregük úgy lehull, mint a falevél, mint a szõlõ, s mint a fügefáról a levél. (Izajás könyve 34, 4)

  • Ne hallgassatok Hiszkijára! Mert ezt üzeni nektek Asszíria királya: Kössetek velem békét, s adjátok meg magatokat! Akkor mindenki saját szõlõje és saját fügefája termését eheti, és mindenki a maga kútja vizét ihatja, (Izajás könyve 36, 16)

  • Hol vannak Hamat és Arfát istenei? Hol vannak Szefarvaim istenei? Hol vannak Szamaria földjének istenei? Azok tán megmentették Szamariát? (Izajás könyve 36, 19)

  • Hol van Hamat királya, Arpád királya, Szefarvaim, Hena és Ivva királya?" (Izajás könyve 37, 13)

  • Tevék áradata borít majd el, Midián és Efa dromedárjai. Mind Sábából jönnek; aranyat és tömjént hoznak és az Úr dicsõségét zengik. (Izajás könyve 60, 6)

  • Fölemészti majd aratásodat és kenyeredet, felfalja fiaidat és lányaidat, megeszi nyájaidat és csordáidat, leszüreteli szõlõdet és fügefáidat. Sõt, lerombolja megerõsített városaidat is, amelyekben annyira bízol. (Jeremiás könyve 5, 17)


“Caminhe com alegria e com o coração o mais sincero e aberto que puder. E quando não conseguir manter esta santa alegria, ao menos não perca nunca o valor e a confiança em Deus.” São Padre Pio de Pietrelcina