Löydetty 253 Tulokset: amíg
Istenük szeme azonban a zsidók vénein volt, és nem akadályozták meg õket, amíg tudtul nem adták (a dolgot) Dáriusnak, és írás nem érkezett az ügyben. (Ezdrás könyve 5, 5)
Vigyázzatok és õrizzétek meg, amíg a papok és a leviták vezetõi és Izrael családjának fejei elõtt le nem méritek Jeruzsálemben az Úr házának helyiségeiben." (Ezdrás könyve 8, 29)
Vezetõink képviseljék az egész közösséget, s azok, akik városainkban idegen asszonyokat vettek feleségül, mind jelenjenek meg a meghatározott napokon a városok véneivel és bíráival együtt, amíg el nem hárítjuk magunkról Istenünk haragját, amit ez a bûn vont ránk. (Ezdrás könyve 10, 14)
Akkor így szóltam a királyhoz: "Ha úgy tetszik a királynak, adjon nekem leveleket a folyamon túli kormányzók számára, hogy engedjék meg nekem az átvonulást, amíg el nem jutok Júdeáig, (Nehemiás könyve 2, 7)
Ellenségeink így vélekedtek: "Nem szabad megtudniuk és észrevenniük semmit, amíg köztük nem leszünk. Akkor majd lemészároljuk õket és véget vetünk a munkának." (Nehemiás könyve 4, 5)
Az építõk közül is, amíg dolgozott, mindegyik derekára csatolta kardját, az meg, aki a kürtöt fújta, mellettem állt. (Nehemiás könyve 4, 12)
Így szóltam hozzájuk: "Jeruzsálem kapui ne legyenek nyitva addig, amíg a nap melegen nem tûz, és amikor még magasan van, be kell zárni és a kapuszárnyakat be kell reteszelni. Õröket kell állítani Jeruzsálem lakói közül, némelyeket õrhelyükre, másokat házuk elé." (Nehemiás könyve 7, 3)
A kormányzó megtiltotta nekik, hogy a szent eledelekbõl egyenek, amíg nem támad pap az urimhoz és a tummimhoz. (Nehemiás könyve 7, 65)
Elém tették az ételt, különféle fogásokat hoztak. Azt mondtam Tóbiásnak, a fiamnak: "Eredj, gyermekem, aztán ha nélkülözõre akadsz a testvérek körében, akiket ide hurcoltak Ninivébe, hozd ide, s ha derék ember, neki is jut az ételbõl. Megvárlak fiam, amíg visszatérsz!" (Tóbiás könyve 2, 2)
Nem tudtam, hogy verebek fészkelnek fölöttem a falon. Meleg ürülék hullott a szemembe. Fehér foltok keletkeztek rajtam, úgyhogy orvoshoz kellett fordulnom. Minél több kenõcsöt használtam el, annál vaksibbá váltam a foltoktól, végül egészen megvakultam. Négy évig nem láttam, sajnáltak is nagyon a testvéreim. Két évig Achikár gondoskodott eltartásomról, amíg Elümaiszba nem ment. (Tóbiás könyve 2, 10)
Ne felejtsd el fiam, hogy mennyi mindent állt ki érted, amíg méhében hordott. Ha meghal, temesd mellém, ugyanabba a sírboltba. (Tóbiás könyve 4, 4)
Tobit ezt válaszolta fiának, Tóbiásnak: "Van róla írás, amelyet mind a ketten aláírtunk, aztán én kettévágtam, hogy mind a kettõnknek jusson belõle egy rész. Az egyik fele nálam van, a másik a pénz mellett. Húsz éve már, hogy ezt a pénzt letétbe helyeztem. Most tehát, fiam, keress magadnak egy megbízható útitársat, aki a mi költségünkön él, amíg vissza nem jössz, aztán indulj, s hozd el a pénzt Gábaeltõl." (Tóbiás könyve 5, 3)