Löydetty 96 Tulokset: a szövetség ládája

  • Amikor Asdód lakói látták, mi történt, kijelentették: "Izrael Istenének ládája nem maradhat tovább körünkben, mert keze súlyosan ránk és istenünkre, Dágonra nehezedett." (Sámuel I. könyve 5, 7)

  • Ekkor Ekronba küldték a ládát. Amikor Isten ládája Ekronba ért, Ekron lakói felkiáltottak: "Azért hozták ide Izrael Istenének ládáját, hogy egész népemmel együtt elpusztítsanak!" (Sámuel I. könyve 5, 10)

  • Az Úr ládája hét hónapig volt a filiszteusok földjén. (Sámuel I. könyve 6, 1)

  • Uza az Isten ládája mellett ment, Achjo pedig elõtte ment. (Sámuel II. könyve 6, 4)

  • Amikor azonban Nachon sátorához értek, Uza kinyújtotta kezét az Isten ládája felé és megfogta, mert az ökrök megbillentették. (Sámuel II. könyve 6, 6)

  • Erre fellángolt az Úr haragja Uza ellen, s lesújtott rá az Isten vétkéért, úgyhogy meghalt ott, az Isten ládája mellett. (Sámuel II. könyve 6, 7)

  • Azon a napon félelem fogta el Dávidot az Úr színe elõtt, s azt mondta magában: "Hogy jöhet hozzám az Úr ládája?" (Sámuel II. könyve 6, 9)

  • Az Úr ládája három hónapig maradt a Gátból való Obed-Edom házában, és az Úr megáldotta Obed-Edomot egész házanépével egyetemben. (Sámuel II. könyve 6, 11)

  • Amikor azonban az Úr ládája bevonult Dávid városába, történt, hogy Saul lánya, Michal kinézett az ablakon. Amikor meglátta, hogy Dávid király ugrál és forog az Úr elõtt, szívében megvetette. (Sámuel II. könyve 6, 16)

  • a király így szólt Nátán prófétához: "Nézd, magam cédrusfából készült házban lakom, az Úr ládája meg sátorban lakik." (Sámuel II. könyve 7, 2)

  • Amikor Salamon fölébredt, látta, hogy álma volt. Visszatért Jeruzsálembe, az Úr szövetségének ládája elé lépett, és égõáldozatot mutatott be, majd bemutatta a közösség áldozatát, és ünnepi lakomát rendezett szolgáinak. (Királyok I. könyve 3, 15)

  • Aztán a láda számára is készítettem benne helyet, ott van elhelyezve a szövetség, amelyet atyáinkkal kötött, amikor kivezette õket Egyiptomból." (Királyok I. könyve 8, 21)


“Não abandone sua alma à tentação, diz o Espírito Santo, já que a alegria do coração é a vida da alma e uma fonte inexaurível de santidade.” São Padre Pio de Pietrelcina