Löydetty 783 Tulokset: a Júda népe

  • Az Úr azt felelte: "Júda vonuljon fel elsõnek, mert kezébe adom a földet." (Bírák könyve 1, 2)

  • Júda ekkor így szólt testvéréhez, Simeonhoz: "Vonulj fel velem arra a területre, amely a sorsvetéskor osztályrészem lett. Harcoljunk a kánaániak ellen, aztán majd én is veled megyek a te területedre." Simeon el is ment vele. (Bírák könyve 1, 3)

  • Júda tehát felvonult, s az Úr kezükbe adta a kánaániakat és a perizitákat: Bezeknél tízezer embert legyõztek. (Bírák könyve 1, 4)

  • [Júda fiai Jeruzsálem ellen vonultak, elfoglalták, lakóit kardélre hányták, a várost pedig felgyújtották.] (Bírák könyve 1, 8)

  • Ezután Júda fiai lejöttek, hogy harcba bocsátkozzanak a hegyvidéken, a Negeben meg a síkságon lakó kánaániakkal. (Bírák könyve 1, 9)

  • Majd felvonult Júda a Hebronban lakó kánaániak ellen - Hebront azelõtt Kirját-Arbának hívták -, s legyõzte Sesájt, Achimánt és Talmájt. (Bírák könyve 1, 10)

  • Mózes apósának, a kenita Hobabnak fiai fölmentek a Pálmák városából Júda fiaival Júda pusztájáig, amely a Negeben, Árád lejtõjénél terül el, és letelepedtek az amalekiták körében. (Bírák könyve 1, 16)

  • Ezután Júda elment testvérével, Simeonnal. Legyõzték a Cefátban lakó kánaániakat, és betöltötték rajtuk az átkot. Ezért elnevezték Hormának. (Bírák könyve 1, 17)

  • Júda nem tudta elfoglalni Gázát és környékét, sem Aszkalont és környékét, sem Ekront és környékét. (Bírák könyve 1, 18)

  • csatlakozzatok az itatóvályuknál ujjongókhoz. Ott ünneplik az Úr jótetteit, uralma jótéteményeit Izraelben. [Az Úr népe levonult a kapukhoz.] (Bírák könyve 5, 11)

  • Izrael levonult a kapukhoz, az Úr népe a hõshöz. (Bírák könyve 5, 13)

  • Gedeon hírvivõket küldött Efraim egész hegyvidékére ezzel az üzenettel: "Gyertek le Midián elé, és szálljátok meg a gázlókat elõttük egészen Bet-Baráig, és a Jordánt is." Efraim egész népe összesereglett, megszállták a gázlókat Bet-Baráig és a Jordánt is. (Bírák könyve 7, 24)


“Dirás tu o mais belo dos credos quando houver noite em redor de ti, na hora do sacrifício, na dor, no supremo esforço duma vontade inquebrantável para o bem. Este credo é como um relâmpago que rasga a escuridão de teu espírito e no seu brilho te eleva a Deus”. São Padre Pio de Pietrelcina