Löydetty 1997 Tulokset: Volt
A filiszteusok küzdöttek, és Izrael fiai vereséget szenvedtek. Menekültek, ki-ki a maga városába. Vereségük nagyon súlyos volt: Izrael fiai közül harmincezer gyalogos elesett. (Sámuel I. könyve 4, 10)
Benjamin fiai közül az egyik elmenekült a csatatérrõl, és még aznap Silóba ért. Ruhája meg volt szaggatva, és hamu volt a fején. (Sámuel I. könyve 4, 12)
Éli kilencvennyolc esztendõs volt, és szeme elhomályosult, úgyhogy már nem látott semmit. (Sámuel I. könyve 4, 15)
Amikor az Isten ládájáról beszélt, ez hátraesett a széken, keresztben, a kapun át, kitörte a nyakát és meghalt, mert már öreg volt és elnehezült. Negyven esztendeig kormányozta Izraelt. (Sámuel I. könyve 4, 18)
Menye, Pinchásznak a felesége áldott állapotban volt, közel a szüléshez. Amikor meghallotta az Isten ládája zsákmányul ejtésének, apósa és férje halálának hírét, összeesett és szült, mert hirtelenül rájöttek a fájások. (Sámuel I. könyve 4, 19)
Ám amikor a következõ nap korán fölkeltek, lám, Dágon újra ott feküdt arccal a föld felé fordulva az Úr ládája elõtt. Dágon feje és két keze ott volt levágva a küszöbön, csak a törzse maradt meg Dágonnak. (Sámuel I. könyve 5, 4)
Az Úr ládája hét hónapig volt a filiszteusok földjén. (Sámuel I. könyve 6, 1)
Nos, csináltassatok egy új szekeret, és vegyetek két frissen ellett tehenet, amelyen még nem volt járom. Fogjátok be a teheneket a szekérbe, borjaikat meg vigyétek vissza az istállóba. (Sámuel I. könyve 6, 7)
Aztán figyeljétek meg: ha odaérnek a hazafelé, a Bet-Semesbe vivõ útra, akkor õ volt, aki ezt a nagy szerencsétlenséget ránk hozta; ha ellenben nem, akkor tudni fogjuk: nem az õ keze ért utol bennünket, hanem valami véletlen folytán lett osztályrészünk." (Sámuel I. könyve 6, 9)
Mihelyt a szekér a Bet-Semesbe való Józsue szántóföldjéhez ért, megállt. Volt ott egy nagy kõ. Felaprították hát a szekér farészeit és bemutatták a teheneket az Úrnak égõáldozatul. (Sámuel I. könyve 6, 14)
Aranypatkány meg annyi volt, amennyi a filiszteusoknak az öt vezérükhöz tartozó városa, a megerõsített városoktól a falvakig. Tanú a nagy kõ, amelyre az Úr ládáját állították, s amely még ma is ott áll a Bet-Semesbe való Józsue szántóföldjén. (Sámuel I. könyve 6, 18)
Míg Sámuel az áldozat bemutatásával volt elfoglalva, a filiszteusok támadást indítottak Izrael fiai ellen. Az Úr azonban vihart küldött azon a napon a filiszteusokra, iszonyú mennydörgést, s ezzel akkora zavart keltett köztük, hogy vereséget szenvedtek Izrael fiaitól. (Sámuel I. könyve 7, 10)
