Löydetty 447 Tulokset: Volna
Joáb ezzel távozott Dávidtól, és követeket küldött Abner után. Ezek Szira kútjától visszahozták anélkül, hogy Dávid tudta volna. (Sámuel II. könyve 3, 26)
S hol van a földön még egy nép, amelyet hozzá lehetne mérni népedhez, Izraelhez? (Olyan nép), amelyért az Isten elment volna, hogy saját népéül megszerezze, és híressé tegye, nagy és félelmetes tetteket vigyen végbe, és népeket és isteneket ûzzön el népe elõl? (Sámuel II. könyve 7, 23)
A szegénynek azonban nem volt egyebe, csak egy kis báránya, vette magának. Etette, úgyhogy megnõtt, vele magával és gyermekeivel. Evett a kenyerébõl és ivott a poharából. Az ölében aludt, s olyan volt, mintha a lánya lett volna. (Sámuel II. könyve 12, 3)
Neked adtam urad házát és a kebledre urad asszonyait, rád bíztam Izrael házát és Júda házát. S ha ez kevés lett volna, még megtetéztem volna ezzel meg azzal. (Sámuel II. könyve 12, 8)
S volt szolgálódnak két fia. Egymásnak estek, s mivel nem volt ott senki, aki szétválasztotta volna õket, az egyikük akkorát ütött testvérére, hogy megölte. (Sámuel II. könyve 14, 6)
Egész Izraelben nem volt még egy ember olyan, mint Absalom, akit a szépsége miatt úgy dicsértek volna. A talpától egész a feje búbjáig nem találtak benne semmi hibát. (Sámuel II. könyve 14, 25)
Két évet töltött Absalom Jeruzsálemben anélkül, hogy a király színe elé kerülhetett volna. (Sámuel II. könyve 14, 28)
Absalom így válaszolt Joábnak: "Nézd, elküldtem érted és kértelek: Gyere el, mert el szeretnélek küldeni a királyhoz, hogy kérdezd meg tõle: Voltaképpen miért tértem vissza Gesurból? Jobb volna nekem, ha ott volnék! Mert most már a király színe elé szeretnék kerülni. Ha bûn terhel, hát akkor öljön meg." (Sámuel II. könyve 14, 32)
Achitofelnek a tanácsa ugyanis, amelyet azokban a napokban adott, annyit jelentett, mintha valaki az Istentõl kapott volna intést. Ilyen sokat számított Achitofel tanácsa mind Dávidnak, mind Absalomnak. (Sámuel II. könyve 16, 23)
Erre Dávid és az egész csapat, amely vele tartott, elindultak, és átkeltek a Jordánon. Hajnalra nem volt egyetlen ember sem, aki még nem kelt volna át a Jordánon. (Sámuel II. könyve 17, 22)
Joáb így felelt az embernek, aki a hírt vitte neki: "Hogyan, hát ha láttad, akkor miért nem ölted meg ott helyben és fektetted a földre? Aztán az én dolgom lett volna, hogy adjak neked tíz ezüstöt meg egy övet." (Sámuel II. könyve 18, 11)
De az ember ezt válaszolta Joábnak: "Ha ezer ezüst ütötte volna is a markomat, akkor sem merészeltem volna kezet vetni a király fiára. Hát nem parancsba adta neked, Abisájnak és Ittainak a fülünk hallatára a király: "Vigyázzatok nekem a fiúra, Absalomra!" (Sámuel II. könyve 18, 12)
