Löydetty 2288 Tulokset: Vér
A pap vegyen a bûnért való áldozat vérébõl, kenje meg vele a templom ajtófélfáját, az oltár szegélyének négy sarkát és a belsõ udvar kapuinak félfáját. (Ezekiel könyve 45, 19)
A király meghagyta Aspenáznak, udvari emberei fõnökének, hogy válogasson ki Izrael fiai közül néhány királyi vérbõl vagy elõkelõ családból származó ifjat. (Dániel könyve 1, 3)
Legyenek teljesen hibátlanok, csinos külsejûek, jártasak minden bölcsességben, mûveltek és képzettek. Legyenek tehát alkalmasak rá, hogy a királyi palotában szolgálatot teljesítsenek. Aspenáznak meg kellett õket tanítania a káldeusok írására és nyelvére. (Dániel könyve 1, 4)
Mivel úgy láttad, hogy lábai és ujjai részben agyagból, részben vasból vannak: Az a birodalom meg fog oszlani, de azért lesz benne valami a vas szilárdságából. Azért láttad, hogy vas van keverve az agyag sarába. (Dániel könyve 2, 41)
Ha a vasat agyagos sárral összekeverve láttad, ez azt jelenti: házasságok által össze fognak keveredni, de eggyé nem fognak összeforrni. A vas ugyanis nem vegyül az agyaggal. (Dániel könyve 2, 43)
Most nincs fejedelmünk, sem prófétánk, sem vezérünk, nincs sem égõ-, sem véres, sem étel-, sem illatáldozat, de még hely sem, ahová letegyük elsõ termésünket, (Dániel könyve 3, 38)
Az Úr angyala pedig leszállt a kemencébe Azarjához és társaihoz, és kiverte a tüzet a lángoló kemencébõl. (Dániel könyve 3, 49)
Harsány hangon parancsot adott: Vágjátok ki a fát, üssétek le ágait, verjétek le lombját és szórjátok szét gyümölcsét. Meneküljenek alóla az állatok, és ágai közül a madarak. (Dániel könyve 4, 11)
De gyökereinek a törzsökét hagyjátok meg a földben, vas- és rézbilincsbe verve a mezõ füvén. Az ég harmata öntözze, és a vadállatokkal egy sorban a föld füve legyen osztályrésze. (Dániel könyve 4, 12)
Egy szent õrt is látott a király. Leszállt az égbõl és így szólt: Vágjátok ki a fát és pusztítsátok el! De gyökereinek törzsökét hagyjátok meg a földben, vas- és rézbilincsbe verve a mezõ földjén; az ég harmata öntözze, s a mezõ vadjaival éljen egy sorban, míg hét idõszak el nem múlik fölötte. (Dániel könyve 4, 20)
Erre a királynak elváltozott az arca, s gondolatai megrémítették. Csípõjének ina elernyedt, és térdei egymáshoz verõdtek. (Dániel könyve 5, 6)
Míg beszélt hozzám, mély kábulatban hevertem arccal a földön. De õ megfogott, és fölsegített. (Dániel könyve 8, 18)
