Löydetty 743 Tulokset: Tod
Meghagyta nekik, hogy ünnepeljék meg minden évben Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napját, (Eszter könyve 9, 21)
a zsidók kötelezték magukat, utódaikat s azokat, akik hozzájuk csatlakoztak, hogy ezt a két napot ezen írás szerint évrõl évre megünneplik - ez megváltoztathatatlan törvényük lesz. (Eszter könyve 9, 27)
Ezekre a napokra mindig emlékezni fognak, és megülik azokat nemzedékrõl nemzedékre minden családban, tartományban és városban. A purim e napjai nem szûnnek meg a zsidóknál, s emlékük nem homályosodik el az utódok körében. (Eszter könyve 9, 28)
hogy tartsák meg a purim e napjait a meghatározott idõben, ahogyan a zsidó Mardokeus meghagyta, s amint kötelezte õket és utódaikat, egybekötve vele a böjtöt és a siránkozást. (Eszter könyve 9, 31)
Ezt olvassuk bennük: "A zsidó Mardokeus a második volt Achasvéros király után, a zsidók elõtt tekintélyes ember, testvérei sokaságának körében pedig kedves, mert népe javát kereste, a fajtájának boldogulása érdekében szólt." (a) Mardokeus így szólt: "Mindent Isten vitt végbe. (b) Emlékezz az álomra, amelyet ezekkel az eseményekkel kapcsolatban láttam - semmi sem maradt beteljesületlenül: (c) sem a kis forrás, amely folyóvá dagadt, sem a fény, amely felragyogott, sem a nap, sem pedig a víz bõsége. Eszter ez a folyó, akit a király felségül vett és királynévá tett. (d) A két sárkány én vagyok meg Ámán. (e) A nemzetek azok, akik összegyûltek, hogy kiirtsák a zsidók nevét. (f) Népem, Izrael az Istenhez kiáltott és megszabadult. Mert az Úr óvott meg minket ezektõl a bajoktól. Az Úr vitte végbe ezeket a jeleket és csodákat, amilyeneket a pogányok között nem mûvelt soha. (g) Valójában õ rendelt két sorsot, egyet Isten népe javára, egyet a pogány népek számára. (h) S ezek a sorsok beteljesedtek minden népen az õ terve szerint a meghatározott órában, idõben és napon. (i) Isten akkor megemlékezett népérõl, s igazságot szolgáltatott örökségének. (k) Ezért ezek a napok, Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napja az ünnepi összejövetel, az öröm és vigasság napjai lesznek az Úr színe elõtt minden nemzedéken át, örökkön-örökké népében, Izraelben." (l) Ptolemeusz és Kleopatra uralkodásának 4. évében Dosziteus, aki papnak és levita származásúnak mondta magát, valamint fia, Ptolemeusz hozták ezt a purimra vonatkozó levelet. Azt állították róla, hogy hiteles és a jeruzsálemi közösségbõl való Lüzimachosz fordította le, Ptolemeusznak a fia. (Eszter könyve 10, 3)
Most meg, hogy magad vagy bajban, ijedezel? Megütõdsz, hogy terád is rád került a sor? (Jób könyve 4, 5)
Meglátod majd magad: béke lesz a sátrad, hajlékodban szemed nem lát sehol hiányt. (Jób könyve 5, 24)
Magzatod gyarapszik, magad tapasztalod, mint fûszál a földön, sokasodik sarjad. (Jób könyve 5, 25)
Vajon mi az ember, hogy oly nagyra tartod, arra méltatod, hogy törõdj vele. (Jób könyve 7, 17)
Hisz meglátogatod minden áldott reggel, és próbára teszed minden pillanatban. (Jób könyve 7, 18)
Miért nem bocsátod meg a bûneimet, vétkem fölött miért nem hunysz szemet? (Jób könyve 7, 21)
Újra támadást indítasz ellenem, ádáz haragodat egyre sokasítod, mindig friss csapatok szállnak velem harcba. (Jób könyve 10, 17)
