Löydetty 482 Tulokset: Tűz
isteneiket pedig tûzbe vetették. De nem is voltak istenek, csupán emberi kéz alkotásai, fa és kõ, azokat megsemmisíthették. (Királyok II. könyve 19, 18)
A fiát tûzbe küldte, jóslásra és bûbájosságra adta magát, halottidézõket és jövendõmondókat tartott, általában sok olyant mûvelt, ami gonosznak számít az Úr szemében, s így ingerelte. (Királyok II. könyve 21, 6)
Ben-Hinnom völgyében tisztátalanná tette a tûzrakó helyeket, hogy többé senki ne küldje fiát vagy lányát Moloch tiszteletére tûzbe. (Királyok II. könyve 23, 10)
Eltávolította a lovakat is, amelyeket Júda királyai a nap tiszteletére az Úr temploma bejáratánál, Netanmelech udvari tisztviselõ szobája közelében az új szárnyban felállítottak. A nap szekerét tûzbe vetette és elégette. (Királyok II. könyve 23, 11)
Ezért Izrael Istene feltüzelte Asszíria királyának, Pulnak és Asszíria királyának, Tiglatpilezernek a lelkét. Ez elhurcolta Rubent, Gádot és Manassze törzsének felét, s elvitte õket Halachba, Hábor mellé a Gozán folyóhoz. Még ma is ott vannak. (Krónikák I. könyve 5, 26)
Itt cserbenhagyták õket bálványaik, s Dávid megparancsolta, hogy vessék a tûzbe õket. (Krónikák I. könyve 14, 12)
Ekkor Dávid oltárt emelt ott az Úrnak, s égõ- és közösségi áldozatot mutatott be. Az Úrhoz folyamodott, s õ válaszolt: tûz szállt le az égbõl az égõáldozat oltárára. (Krónikák I. könyve 21, 26)
Amikor Salamon befejezte az imádságát, tûz szállt le az égbõl, és megemésztette az égõ- és véresáldozatokat. Ekkor az Úr dicsõsége betöltötte a templomot. (Krónikák II. könyve 7, 1)
Izrael fiai mindnyájan látták, amint a tûz és az Úr dicsõsége leszállt a templomra. Ekkor arccal a földre, a kövezett padozatra borultak, és hódolattal magasztalták az Urat: "Mert jó, mert irgalma örökkévaló!" (Krónikák II. könyve 7, 3)
Sírjában temették el, amelyet Dávid városában ásatott magának. Ráfektették a ravatalra, amely tele volt fûszerekkel és kenõcsök módjára készített illatszerekkel. Aztán óriási nagy tüzet gyújtottak felette. (Krónikák II. könyve 16, 14)
Így tartott ez évrõl évre, és két év múlva, halála közeledtekor betegsége folytán kijöttek a belei. Így halt meg szörnyû kínok között. Népe neki nem gyújtott olyan halotti tüzeket, mint atyáinak. (Krónikák II. könyve 21, 19)
Hinnom fiának völgyében tömjént gyújtott, sõt saját fiait is megégette a tûzben, azoknak a nemzeteknek iszonyú szokása szerint, amelyeket az Úr elûzött Izrael fiai elõl. (Krónikák II. könyve 28, 3)