Löydetty 735 Tulokset: Sol
Nerija fia, Báruk úgy is tett, ahogy Jeremiás próféta megparancsolta neki: felolvasta az Úr szavait a könyvtekercsbõl a templomban. (Jeremiás könyve 36, 8)
Sõt, megparancsolta Jerachmeel királyfinak, továbbá Szerajahának, Azriel fiának és Selemjának, Abdeel fiának, hogy fogassák el Báruk íródeákot Jeremiás prófétával együtt. De az Úr elrejtette õket. (Jeremiás könyve 36, 26)
Cidkija király erre megparancsolta, hogy vigyék Jeremiást az õrség udvarába, és naponta adjanak neki egy kenyeret a kenyérsütõk utcájából. Ezt meg is kapta, amíg csak el nem fogyott a kenyér a városban. Jeremiás tehát ottmaradt az õrség udvarában. (Jeremiás könyve 37, 21)
Még zsoldosai is, akik földjén éltek, hizlalt borjakhoz voltak hasonlók. De õk is megfutamodnak, hogy meg sem tudnak állni, mert elérkezett számukra a pusztulás napja, bûnhõdésük ideje. (Jeremiás könyve 46, 21)
"Vonulj fel Merataim földjére, vonulj fel ellene, és Pekód lakói ellen! Üldözd õket, forgasd jól a kardot, tedd teljessé pusztulásukat - mondja az Úr. Tedd meg mind, amit parancsoltam!" (Jeremiás könyve 50, 21)
Ki az, aki csak szól és minden létrejön? Ki parancsol, ha nem az Úr? (Siralmak könyve 3, 37)
ahogy megígérted szolgád, Mózes által azon a napon, amelyen megparancsoltad, hogy törvényeidet írja le Izrael fiai számára. (Báruk könyve 2, 28)
Ez annak a levélnek a másolata, amelyet Jeremiás küldött azoknak, akiket Babilon királya fogságba akart hurcolni Babilonba. Így közölte velük, amit Isten tudtára adott. Nebukadnezár, Babilon királya, az Isten elõtt elkövetett bûnök miatt hurcolt benneteket fogságba Babilonba. (Báruk könyve 6, 1)
S ha Isten a felhõknek megparancsolja, hogy vonuljanak végig a földön, teljesítik a parancsot. S ha a tüzet leküldik felülrõl, hogy perzselje föl a hegyeket és az erdõket, megteszi, amit parancsolnak neki. (Báruk könyve 6, 61)
Ekkor a fehér ruhába öltözött ember, akinek íróeszközök voltak az oldalán, e szavakkal jelentette: "Megtettem, amit parancsoltál." (Ezekiel könyve 9, 11)
Születésedkor, azon a napon, amikor világra jöttél, nem vágták el köldökzsinórodat, nem mostak meg vízzel és nem tisztítottak meg, sóval sem dörzsöltek be, s nem takartak pólyába. (Ezekiel könyve 16, 4)
Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel tapsoltál a kezeddel, dobbantottál a lábaddal és teljes szívedbõl örültél Izrael földjének bukásán, (Ezekiel könyve 25, 6)
