Löydetty 274 Tulokset: Saul
Dávidot félelem fogta el, mert Saul kivonult és az életére tört. Dávid Horsában volt, Szif pusztájában. (Sámuel I. könyve 23, 15)
Jonatán, Saul fia elindult, elment Horsába és bátorságot öntött bele, Isten nevében. (Sámuel I. könyve 23, 16)
Saul így válaszolt: "Áldjon meg érte benneteket az Úr, hogy részvéttel vagytok irántam. (Sámuel I. könyve 23, 21)
Elindultak hát, és Saul elõtt haladva Szifbe mentek. De Dávid akkor Maon pusztájában tartózkodott embereivel, a pusztától délre elterülõ síkságon. (Sámuel I. könyve 23, 24)
Saul kivonult embereivel, hogy felkutassa. Amikor ezt hírül vitték Dávidnak, felhúzódott arra a sziklára, amely Maon pusztájában található. Saul megtudta, és utána ment Dávidnak Maon pusztájára. (Sámuel I. könyve 23, 25)
Saul a hegy egyik oldalán vonult embereivel, Dávid meg a másik oldalán az embereivel. Dávid félelemmel futott, hogy elmenekülhessen Saul elõl. Amikor Saul és emberei már azon fáradoztak, hogy átérjenek Dávidnak és embereinek az oldalára, s elfogják õket, (Sámuel I. könyve 23, 26)
Erre Saul abbahagyta Dávid üldözését és a filiszteusok ellen fordult. Azért hívják azt a helyet az Elválás sziklájának. (Sámuel I. könyve 23, 28)
Amikor Saul visszatért a filiszteusok elûzése után, jelentették neki: "Dávid most Engedi pusztájában van." (Sámuel I. könyve 24, 2)
Erre Saul maga mellé vett háromezer, egész Izraelbõl válogatott férfit és kivonult, hogy a sziklás erdõ keleti oldalán felkutassa Dávidot és embereit. (Sámuel I. könyve 24, 3)
Odaért az út menti karámhoz. Volt ott egy barlang. Saul bement, hogy betakarja a lábát. Dávid és emberei a barlang mélyén tanyáztak. (Sámuel I. könyve 24, 4)
Dávid emberei így szóltak hozzá: "Lám, ez az a nap, amelyrõl azt mondta neked az Úr: Kezedbe adom ellenségedet, hogy azt tégy vele, amit akarsz." Dávid meg odament, és titokban levágott Saul köntösérõl egy bojtot. (Sámuel I. könyve 24, 5)
Ám utóbb bántotta Dávidot a lelkiismeret, amiért levágta Saul köntösérõl a bojtot. (Sámuel I. könyve 24, 6)
