Löydetty 348 Tulokset: Samuel Saul
Erre Saul meglendítette a lándzsáját, hogy beledöfje, s Jonatán látta: apjának elhatározott szándéka, hogy megölje Dávidot. (Sámuel I. könyve 20, 33)
Azon a napon épp ott volt Saulnak egy embere - az Úr tartotta vissza. Doegnek hívták, edomita volt és Saul fullajtárainak volt a feje. (Sámuel I. könyve 21, 8)
Dávid útra kelt, elmenekült azon a napon Saul elõl, és Gát királyához, Achishoz ment. (Sámuel I. könyve 21, 11)
Szolgái így szóltak Achishoz: "De hiszen ez Dávid, az ország királya! Az õ dicsõségét zengték körtáncot járva: Saul legyõzte ezreit, Dávid meg tízezreit." (Sámuel I. könyve 21, 12)
Amikor Saul megtudta, hogy rátaláltak Dávidra és azokra az emberekre, akik hozzászegõdtek - Saul épp Gibeában volt, és a szent hely tamariszkusza alatt ült, a kezében lándzsát tartva, tisztjei körében -, (Sámuel I. könyve 22, 6)
akkor Saul így szólt tisztjeihez, akik körülötte álltak: "Figyeljetek ide, Benjamin fiai! Tán nektek adja Izáj fia a szántóföldeket meg a szõlõket, és megtesz benneteket ezer ember parancsnokává és száz ember parancsnokává, (Sámuel I. könyve 22, 7)
Akkor megszólalt az edomita Doeg, aki ott állt Saul tisztjei mellett, és azt mondta: "Láttam, amint Izáj fia Nobba ment, Achitub fiához, Achimelechhez. (Sámuel I. könyve 22, 9)
Saul így szólt: "Hallgass ide, Achitub fia!" "Itt vagyok, uram!" - felelte. (Sámuel I. könyve 22, 12)
És Saul folytatta. "Miért esküdtetek össze, te és Izáj fia ellenem? Adtál neki kenyeret, kardot, és megkérdezted felõle az Istent, úgyhogy ellenségemmé válhatott, amint az bekövetkezett." (Sámuel I. könyve 22, 13)
Ebjatár hírül vitte Dávidnak, hogy Saul felkoncoltatta az Úr papjait. (Sámuel I. könyve 22, 21)
Amikor Saulnak hírül vitték, hogy Dávid levonult Keilába, Saul kijelentette: "Isten a kezembe adta, hiszen maga vágta el az útját, amikor kapukkal és zárakkal ellátott városba ment." (Sámuel I. könyve 23, 7)
Ezért Saul az egész népet hadba szólította, hogy vonuljon Keila alá, s vegye ostrom alá Dávidot és embereit. (Sámuel I. könyve 23, 8)
